Új egyensúly - ígéri új könyve címében Soma. Még mielőtt megriadnánk, hogy valamiféle politikai programnyilatkozatról van szó, a szerző máris megnyugtat minket: férfi és nő harmonikus viszonyának újbóli megteremtéséhez mutat utat.
– Hiszek abban, hogy valamikor, amikor az emberből férfi és nő lett, az a kindulópont az egység és az egyensúly volt – mondja Soma. – A könyv címe tehát arra utal, hogy ez a harmónia valamikor létezett, majd feborult, és most itt az ideje, hogy újra megteremtődjön, csak egészen más minőségben. A világon ma élő nagy tanítók, így Rüdiger Dahlke, Thorwald Dethlefsen, Bert Hellinger és Eckhart Tolle mind ugyanarról beszélnek: hogy a világban a férfi-női energia minősége túlzottan eltolódott a férfias irányba. Ha jin-jangban gondolkodunk, akkor azt mondhatnánk, el van jangosodva a világ. A könyvben ennek a jelenségnek a következményeit fejtem ki, nagyon sok aspektusból megmutatva, mit jelent ez a mai életünkben, a megváltozott férfi-női kapcsolatokban, a szerepmintákban, a viszonyulásokban. Mindezt rengeteg friss adattal, példával, valamint a saját élettapasztalataimmal támasztom alá. A végén pedig nemcsak tanácsot, hanem kalácsot is adok, leírom, mit gondolok arról, a férfinak és a nőnek, a társadalomnak milyen lehetséges feladatai lennének ezzel kapcsolatban.
– Közismert, hogy a férfi-női kapcsolatok témája már régóta foglalkoztat.
– Két éve ebből írtam a szakdolgozatomat, annak az volt a címe, hogy A megváltozott férfi-női kapcsolati és szerepminták az átívelő generációkban. Átívelő generációk kifejezés alatt azt értem, hogy mi, fiatal és középkorú felnőttek, akik láttuk azt az óriási változást, ami anyáink, nagyanyáink és a mostanában felnövő saját gyerekeink életében lejátszódott, illetve most is történik, ezért mi vagyunk a híd-generáció. Persze, lehet azt mondani, hogy minden generáció híd, összeköti az előzőt a következővel, csakhogy a miénk olyan változás szemtanúja és átélője, ami maga az individualizálódás folyamata. A szakdolgozatomban a klasszikus pszichoanalitikus ösztön-egó-szuperegó személyiségstrukturális modellt választottam alapul, mert úgy gondoltam, ezen keresztül tudom a legjobban megmutatni azt, hogy a mi generációnk éli át igazán a szuperegóból az egóba való átmenetet.
Freud azt mondta, valamennyiünket három alapvető pszichodinamikai energia mozgat: az ösztön, a kontrolláló felettes énnek nevezett szuperegó, valamint a kettő közötti feszültséget feloldó egó. Az én tézisem az volt, hogy az előző generációk a párkapcsolatokban szuperegósan működtek. Főleg vidéken szigorúan éltek a szuperegós szabályok: 25 éves korodig nem mentél férjhez? Akkor vénkisasszony vagy! Nem szűzen mentél férjhez? Akkor rosszlány vagy! Lányként szültél gyereket? Az zabigyerek!
Azután elindult egy individualizációs folyamat, az emberek elkezdtek ráébredni arra, kik is ők, és feltették maguknak a kérdést: biztos, hogy az apám-anyám mintáját akarom követni? Nézzünk csak körül, vajon abban a generációban hány derűs, kiegyensúlyozott, nyitott, változni tudó, a szexet megélő ember élt? Mostanra emiatt elég kaotikus állapotok alakultak ki, sok minden nem működik, ami korábban egyértelmű volt, az új pedig csak most kezd megteremtődni. Lesz egy új generáció, a hídverők, akik már teljesen másképp élik majd meg a párkapcsolatot. De közben óriási felelősségünk, hogy mi, akik még tevékeny, felelős fiatalos felnőttek vagyunk, mit adhatunk át a következő generációknak, mi az, amit értékként megmenthetünk.
– A párkapcsolatok tehát a szuperegó szintjéről indultak, de hová tartanak?
– Most az ego szint felé, hogy később majd eljussanak a szívhez. Szerintem ugyanis az egó a solar plexus (napfonat) energiaközpontban lakik, ott a köldökünknél van a lényünk központja. Az igazi globális továbblépés az lesz majd, ha eljutunk a szív energiaközpontba, a feltétel nélküli szeretet és elfogadás minőségébe, de ahhoz még nagyon fejletlen az emberiség. (Többek között ennek hiányában sem teljes Freud modellje.) Ha analógiát vonok egy emberi élet és az emberiség útja között, akkor azon a hosszú időtengelyen, amely a mostani állapotunk és aközött húzódik, amíg az emberiség egy másik létformába át nem megy, mi most kiskamaszok vagyunk. Most tartunk a 11-12 éves kornál, ami az individualizálódás kora, a gyerek kezd leválni a szüleiről, és felmerülnek az ehhez kapcsolódó kérdések: Ki vagyok? Mi vagyok? Mi a feladatom? Miért jöttem én a világra? Ezek a kamaszkor jellemző kérdései, amikor az ember elkezdi az identitását keresni. Egy mai ember az önkifejezésre vágyik, akkor boldog, ha megvalósíthatja önmagát, a nők pedig erre kifejezetten ki vannak éhezve.
– Miért éppen most éljük át ezt a változást?
– A számmisztikában a 2-es a női minőség, és
ahogy beléptünk ebbe a 2-vel kezdődő évezredbe, ott történt a fordulat.
Ehhez nyilván szükség volt előtte a feminizmusra, ami szövetség formájában 1904-ben alakult meg Magyarországon. Erről is írok: milyen hihetetlen megaláztatással és lenézéssel kellett a nőknek szembenézniük, és micsoda fantasztikus erős asszonyok voltak, akik abban a korszellemben szembe tudtak menni a tömeggel és a sok pökhendi, a hatalmát féltő és az egójába begörcsölő férfivel. Törvényszerű volt mindaz, ami történt, és amiben benne vagyunk.
Azokkal a következményekkel, amelyek a patriarchális szemléletet felváltó egyenrangúság hozott magával, a könyvben külön fejezet foglalkozik, aminek szerényen a
Mentsük meg a férfiakat!
címet adtam. Ez nem a saját ötletem, hanem Arany Ági barátnőm csinált egy olyan site-ot, ahol folyamatosan megjelennek a
Magatartáskutató Intézet
legfrissebb adatai arról, miért halnak a magyar férfiak, miért a legrosszabbak a halálozási mutatóik Európában, 5 magyar férfiból miért csak 3 éri meg 65 éves kort. Részletesen kifejtem, mit jelent holisztikus szempontból a szívinfarktus mint leggyakoribb halálok, a prosztatarák és a midlife-krízis, ami Magyarországon a férfiakat sújtja, nem a nőket.
A 40-50 körüli nők mit csinálnak? Zumba-tánc, jóga, posztgraduális képzés, pszichodráma, családállítás, feng shui – állandóan képzik magukat, állandóan dolgoznak, nyitottak kívül-belül. Miközben a férfiak átélik a midlife-krízist, aminek a lényege a sör, a távirányító és a potrohnövesztés. Az igazság az, hogy a férfiak megriadtak a tudásra és minőségi szexre kiéhezett nők tömegétől.
– Ez a kérdés felmerül a könyvbe beillesztett kerekasztal-beszélgetésben is.
– Erre meghívtam
dr. Angster Máriát,
aki a családállítást behozta Magyarországra,
Mester Dóra
szexoktatót,
dr. Szilágyi Vilmost,
aki az egyik legtekintélyesebb szexuálpszichológus,
Szilágyi Gyula
szociológust, a Tiszántúli Emanuelle, Dunántúli Emanulle című kötetekben gyűjtötte össze a magyar vidék szexuális hagyományait, és
Dr. Daubner Bélát,
aki nemcsak pszichoterapeuta, hanem nemzetközi jógaoktató is. Szilágyi Gyula vetette fel, hogy ő is látja azt az ollót, amely egyre szélesebbre nyílik a két nem között. Már most egyre több nő tanul tovább, válik nyitottá, képzetté, több nő születik és marad életben. Ezt mutatják a szociológiai tendenciák. De vajon akkor mi lesz itt 50 év múlva? Fellini-féle Nők városa?
– Reméljük, nem. De mi kell ahhoz, hogy ezt a kevéssé vonzó jövőt elkerüljük?
– Valahol mi is hibásak vagyunk, amiért a férfiak nem tudnak alkalmazkodni a megváltozott világhoz. A fiúkat az anyukák ronják el, majd jön a feleség, aki újra csak minden alárak, elérak. Emellett eleve úgy kondicionálják őket, hogy egy férfi nem sír, nem panaszkodik, nem lelkizik, nem beszél a problémáiról, persze hogy most nehéz nekik váltani. Itt megint nekünk, nőknek kell bölcsnek, türelmesnek, végtelenül toleránsnak lennünk, és tudatosnak abban, hogy nyitogassuk a férfit. A mindannyiunkban jelen lévő női archetípus felé kell visszafordulni, ahhoz, hogy elinduljon a
jinesedés
. A nőnek is, aki nyitott rá és könnyebben megy neki, de legfőképpen a férfinak. Ez azt jelenti, hogy az eddigi szerepjáték véget ért. Viszont a nőknek is tudomásul kell venniük, vége az illúziónak, cica, hogy majd jön a nagy erős férfi, aki téged irányít, de amikor szabadságra vágysz, akkor békén hagy! Hogy mennyire ez a legizgalmasabb téma most, mutatja az a tény, hogy tavaly májusban regisztrálták a legnagyobb hazai párkereső site-on az egymilliomodik társkeresőt. Mindenki keres, kutat, reménykedik, és közben folyamatosan megy az elképesztő tangó férfi és nő között.
– Biztosan sokan mondják, könnyű neked, van családod, gyerekeid, boldog házasságod.
– Miután 21 éve élek együtt a férjemmel, mi is megjártuk azokat a hegyeket-völgyeket, amelyeken mégis túljutottunk és együtt maradtunk, mert szeretjük egymást. Mi is keresztülmentünk azon, hogy a szüleinktől hozott kapcsolatmintákat vittük tovább. Csináltuk, amit az anyatejjel szívtunk magunkba, és időbe telt, amíg megláttuk, hogy jesszusom, ugyanúgy viselkedem, replica panerai, fake rolex mint az anyám! Nagy szerencsém, hogy ilyen tanítót kaptam, az elsők között neki köszönöm meg, hogy ebben az egész férfi-nő témában nagy mesterem volt.
Mörk Leonóra
Új egyensúly - Fordulópont a nő és a férfi viszonyában