Kedves Soma!

Azért fordulok hozzád, mert abban bízom, hogy tudsz segíteni.

45 éves férfi vagyok. Négy éve szerelmes lettem életemben először, egy fiatal, gyönyörű, intelligens, szexi lányba. Két házasságon vagyok túl, amiből gyerek nem született. Kapcsolat elején viszonylag jól ment mindent. Próbáltunk csiszolódni, megismerni egymàst, és elfogadni a 17 év korkülönbséget. Persze ez nagyon nem volt könnyű, leginkább számomra. Idővel lazábban vettem, nem paráztam már, mert láttam, hogy mennyire szeret és elfogad úgy, ahogy vagyok. Sajnos ez mára megvàltozott! Sok a stressz, a munka mindkettőnk életében. Vagy ez, vagy az életkorom nem tudom mi az oka, de sajnos az utóbbi hónapokban nagyon lecsökkent a libidóm, ami még több stresszt és vitát váltott ki. Sajnos nem tudtunk még külön költözni. A szüleim házában lakunk egy házrészben a testvéremmel és már ritkábban, de a barátnője is itt szokott lenni. Ez a helyzet már mindnyájunk számára nagyon terhes és kínos! Nincs magànéletünk. Tervezzük régóta az albérletet, de a jelenlegi helyzetben nem könnyű találni! Vannak,(voltak ) terveink is, hogy legyünk egy család, vállaljunk babát, mindketten szerettük volna, de most megtorpant a dolog! Azt érzem, hogy ez a megtorpanás a szexuális életünk miatt következett be! Sajnos egyre ritkább a szex, és amikor végre oda jutunk, akkor sem kielégítő számára! Túl sokat stresszelek azon, hogy kielégítsem, a mennyországba repítsem, ahogy régebben, amikor szétkarmolta a hátamat közben! Ez a pánikolás oda vezetett, hogy vagy idő előtt érek a csúcsra, vagy belankadok amiatt, mert annyira koncentrálok, hogy ne élvezzek el korábban! Ez gerjeszti az ő ráfeszülését is, aggódik miattam, hogy miként hat majd rám az újabb kudarc! Tehát oda-vissza gerjesztjük a negatív hullámokat és ez már nagyon kihat a kapcsolatra! Benne meg nagyon durván buzognak a hormonok, szinte egy vadkanca és azt érzi nincs élete! Folyton csak szexelne, én meg azt érzem nem vagyok igazi férfi mellette! Amit persze meg is értek! Már próbálkozom alternatív dolgokkal. Tesztoszteron növelők, vágyfokozók, mint Catuaba kapszula, sok-sok vitamin (cink,D,C, Magnézium stb.) De ezek nem olyan intenzív és gyors hatásúak! Tudni kell, hogy még mindig nagyon szeretjük egymást, és egymással akarjuk átélni azt az eufórikus és gyönyörű szabad érzést, amit a szexuális élet adhat! Reménykedem benne, hogy a sok-sok bölcsesség és a tapasztalatod által, kaphatunk valami bíztató tanácsot tőled! Kérlek, ha ez a levél felkeltette az érdeklődésed és megtisztelsz azzal, hogy válaszolsz, légy kíméletlenül őszinte!

Köszönettel, egy szomorú és tanácstalan férfi!

Kedves - most már nem tanácstalan - férfi!

A leveled 2.olvasásánál elkezdtem a felkiáltó jeleket kivenni (amik a kijelentő mondatok végén ott állnak), de aztán rájöttem, hogy az egész írásod egy segítségért való kiáltás, úgyhogy abbahagytam. És – ha jót akarsz magadnak, márpedig azért írtál nekem – javaslom, hogy te is hagyd abba ezt a pánikolást, amivel csak egyre lentebb nyomod magad.

Nincs semmi vész! Sőt, nincs semmi igazi baj, egyszerűen elkezdtél azon parázni, hogy elveszíted a szerelmedet. És mennél jobban félsz ettől, annál inkább begyorsítod a folyamatot.

Most először is, meg kellene állnod. STOP! Fújd ki magad. Teremts időt a csendre, egyedüllétre, arra, hogy visszarendezd magad a saját középpontodba, tengelyedbe.  (Levelemben nem csak tanácsot, de kalácsot is fogok adni, a cikk végére raktam azokat a gyakorlatokat, amik most erősíthetnek.) Tudatosítsd magadban a következőket:

1. Ha ez a lány a párod, akkor maradni fog.
2. Ha elmegy, akkor így jó nektek. Meggyászolod, és idővel megnyílsz majd egy újabb kapcsolatra, és akkor arra lesz szükséged.
3. Természetes, hogy a szerelem első éveinek a hormonháborúja (amit a szerelem kémiájának neveznek) elmúlik. (Hál’Istennek. Ez nagy nyomorúság lenne, ha az egész életünk csak a szex-szerelem körül forogna.) Ez nem azt jelenti, hogy akár 30-40 év múltán is ne lenne jó együtt (én 28 év után is ebben élek), hanem azt, hogy csacsiság ugyanazt várni, ami az elején volt, és mindennek a középpontjába ezt rakni.
4. Az is teljesen természetes, hogy időnként lentebb van a libidónk. Ez a normális. Stresszes állapotban pedig – ahogy te is írod – ez következmény is. Roppant nyomasztó, és szó szerint lehangoló, lelankasztó elvárás, hogy mindig vágytól duzzadjon az ember. A föld sem terem mindig. Sőt, ha egy időre pihentetik (ugaron hagyják), még termékenyebb is lesz utána. Mennél jobban rástresszel valaki arra, hogy többet teljesítsen, annál kevesebbet fog.
5. Neked nem kell senkinek sem megfelelned, még a szerelmednek vagy a szüleidnek sem. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeresd, tiszteld őket, ne légy velük adott esetben önzetlen, lovagias, stb…hanem azt, hogy egyetlen egy dolog irányíthatja a tetteidet (jó esetben az érzéseidet és gondolataidat is) a saját önvalód, a saját lelked. Figyelj befele, és hallgass magadra! Mit szeretnél igazából tenni? Mennél jobban meg akarsz felelni az elvárásainak, annál lentebb fogsz menni. Önmagad alá. Ez egy játszma, amiben egy idő után az egyik lesz a domináns, az uralkodó, a másik pedig az alárendelt, a szolgáló, vagy szubmisszív. Ha nem akarsz vele egy szado-mazo tangót játszani, vagy nem akarsz lemenni kutyába, egy vacogó, a másik elvesztésétől rettegő papucsba, akkor felejtsd el a megfelelni vágyást. Tudod:”vagyok, aki vagyok.”
6. Az egészséges felnőtt élet elengedhetetlen velejárója, hogy kijelöljük az én-határainkat. (Amiket aztán tudatosan-ösztönösen feszegetünk.) Az, hogy nincs magànéletetek, a ti döntésetek, még akkor is, ha ott van a testvéred is a veletek közös lakrészben.
7. Meg kell tanulni nemet mondani. (Akár a szerelmednek, akár a barátnőjének, akár a rokonoknak, bárkinek. Vagyis mindenkinek, ha épp az kell.)
8. Légy asszertív, azaz önérdek érvényesítő! Keresd meg, hogy mi a te érdeked, és tanuld meg minőségi módon kommunikálni ezt! Bízz magadban, állj ki magadért!

További részleteket itt olvashatsz: http://www.ujegyensuly.hu/helyem-a-vilagban/mamagesa-valaszol-mar-nem-olyan-a-szex-felek-hogy-elveszitem-ot