Még Jézus se jött be mindenkinek, hát akkor én mit akarjak? Tudomásul kell venni, hogy SOHA nem tudunk olyanok lenni, hogy mindenkinek megfeleljünk ! Viszont azt is érdemes tudomásul venni, hogy bármilyenek is vagyunk, ha nyitottak vagyunk, be fog jönni az a valaki, akinek épp mi tetszünk, kellünk. Nyilván a szépség, csinosság olyan alapvető jellemzők, amik könnyebben vonzzák a másik (vagy azonos) nemet, de azt tapasztaltam, hogy a belső szépség, kedvesség, vidámság, elfogadás, adni tudás hosszú távon még többet vetnek a latba, mint a külsődlegességek.

 

Tapasztalataim szerint az emberek nagytöbbsége két fő dolog miatt elégedetlen magával. 1. Nem kapta meg a szüleitől (ebből a szempontból az anya dominánsabb) a feltétel nélküli szeretetet. Tehát már gyerekkorában megtanulta az illető, hogy „nem elég jó”, hogy valamilyennek lennie kell , valamit pluszban csinálni kell ahhoz, hogy elég jó legyen. 2. Lelki érettségében még nem felnőtt az illető, úgyhogy könnyedén money-pulálható. ( A szépségipar vastagon épít rájuk – de említhetném még a gyógyszer bizniszt, vagy más egyéb területeket is.)

 

Az első esetben úgy gondolom, hogy mindenképpen tudatos és rendszeres belső munkára van szükség .( Ajánlom a kineziológiát, azon belül vannak önbizalom erősítő gyakorlatok, amiket érdemes beépíteni a napi rutinba, de rengeteg más módszer is segithet: meditáció, agykontroll, NLP, különféle programozások, pszichodráma, családállítás, stb…akár több módszert is lehet párhuzamosan csinálni, mindenki megtalálhatja a neki leginkább megfelelőt.)

 

A második esetben annyiszor vágja pofán az élet az illetőt, míg szép lassan el nem kezd fölébredni. Akkor persze majd kifele fog mutogatni, hogy milyen szemét a világ – ezt sokkal könnyebb megélni, mint azt, hogy nem voltam éber. A felébredt és az alvó ember között alapvetően az a különbség, hogy az alvónak kívülről mondják meg, mit kell tennie, hogyan helyes tenni, és még azt is, hogy ő mitől lesz menő, „szerethető”. Elhiszi, amit neki mondanak, viszont ha valami nem jön be, azért más a hibás. Alapvetően mindig más a hibás. A felébredt tudja, hogy ebben a mátrixban, ebben a szubjektív valóságban a tudatom-elmém-lelkem a szűrő, és úgy élem meg a világot, ahogyan képes vagyok rá. Viszont én magam változtathatok is. És ha elkezdek másképpen szemlélni, a világ is „átrendeződik” körülöttem, mint egy kaleidoszkóp. Rajtam múlik, hogyan élem meg ezt a feldolgozhatatlanul gazdag valóságot. Ráadásul azokat a helyzeteket kapom, amikre szükségem van az utamon. Nem hárítok, befele figyelek. Ha valaki „ledagadtozik”, azon fogok elgondolkodni, én magam miért bántottam magam. Mikor, és hol hagytam cserben azt a lányt, nőt, aki ott lakik bennem?

 

Én rendszeresen meditálok (és meditáltatok, szerintem a jövő embere enélkül nem élhet teljes és harmonikus életet) , és gyakorta használom az önszeretet eszközeit. Vagyis a teljesen lelazult, relaxált állapotban külön megszeretgetem azon testrészeimet, amiket bántottam. Hiszen ha én nem állok ki amellett, aki vagyok, ha még én is bántom azt a lányt, aki ott lakik bennem belül, és igenis azt várja, hogy szeressem, hogy szeressék, akkor mit várok el mástól? Én nem akarok egy kiszolgáltatott, kompenzáló szeretet-koldus lenni, aki folyamatosan mások pozitív visszajelzésére vár, mint valami éhező jószág. Szeretem magam, mert, ahogy mindenki, én is egyedi, és egyedüli vagyok. Nincs két egyforma ujjlenyomat, nincs két egyforma lelki mintázat. Mindannyiónkból csak ez az egy van. És aki megszeret, épp ezért szeret meg, mert én vagyok én.

 

Én jelenleg 83 kg. vagyok, 4.gimiben 79 voltam. ( Mindehhez 176 cm.) Majdnem minden nap sportolok, betonhúsom van. A férjem úgy hív: „Benguszta.” ( = benga, de guszta ) Mindig volt pasim, soha nem érte szó a ház elejét, hogy le kéne fogynod. Mindig volt, van, és lesz piac, igény a hús varázsának megélésére. Alapvetően az önmagát szerető ember vonzzó.

 

És még valami. Aki elhiszi magáról, hogy nem elég jó, és ebbe beleragad, az egy életen keresztül ezt a nyomorúságos programot fogja nyomni. Elképesztő mennyiségű kidobott erő, energia ez, mintha tárva nyitott ablakoknál fűtenénk az eget. ( Hányan csinálták ezt, főleg közintézetekben…) Annak, aki elhiszi, hogy nem elég jó, mert súlyfeleslege van, mert tokája van, meg szarkalábja, ja, ne felejtsük el, még ehhez a csomaghoz jön az öregedés is, klimax és életközép válság, és a vége az lesz, hogy valahogy elmegy úgy az élete, hogy soha nem elég jó. ÉBRESZTŐ!! Fogd már fel, hogy tökéletes vagy! Épp TE! Az egyetlen…a tökéletes te.

 

Soma Mamagésa

 

Az írás megjelent az Elle Magazinban.