Ezt imádom a legjobban ebben a korban, amiben élünk, hogy elkezdett divat lenni (a szó legklasszabb értelmében) rálátni magunkra, befelé figyelni, és ehhez sorra kapjuk a sokféle segítséget (módszerek, technikák, energiák, könyvek... formájában).

Rengeteg sárkány van, akinek fogalma sincs arról, hogy ő az. Természetesen nem csak egy nő lehet sárkány, ugyanúgy elsárkányosodhat egy férfi is, de véleményem szerint nekünk, nőknek, zsigerből nagyobb esélyünk van rá. Mindjárt elmondom, miért, csak előbb nézzük: mik az elsárkányosodás jelei, azaz mi jellemzi a sárkányt?
Hogyan ne sárkányosodjunk el?


A sárkány pontosan tudja, hogy a környezete minden tagjának mit és hogyan kellene csinálnia. Pontosan tudja, mit kéne az anyjának, párjának, gyermekének – persze ha van –, barátnőjének, kollégájának csinálnia, hogy jobb legyen az életük. És roppant bosszantó, hogy ők ezt nem látják (még erre se képesek...).

Az elsárkányosodott nő frusztrált és bosszús. Rendszeresen szitkozódik, dühödten járkál a lakásban, hogy miért nem terítik ki rendesen a vizes törölközőt, hogy miért gyűrik össze, és dobják szanaszéjjel a büdös zoknijukat, hogy miért kell mindent egyedül csinálnia. Amikor mosogat, a párját kihívja a konyhába, hogy megmutassa neki, miért nem szerencsés, ha a lábos vagy az evőeszközök tetejére teszi a tányért a mosogatóban, nem pedig az általa megfelelőnek tartott helyre.

Ha a sárkányt kritika éri, támad, és hárít. A sárkánynak egyébként két fajtája van. Az egyik a mártírsárkány, a csendes sárkány, a másik az üvöltő típusú. Méghozzá lehetőleg olyan hangosan üvölt és veszekszik, hogy a másik reagálni se tud.   
Nagyon leegyszerűsítve az elsárkányosodás főbb jellemzői: folyamatosan beleszól mások életébe, nem hagyja a másikat élni, erőszakos, akaratos, egocentrikus, ő van a középpontban, alapvetően csak a negatívumokat látja. Kötekedő, hajlamos a mártírságra, a bűntudatkeltésre, mások hibáztatására.
Hogyan ne sárkányosodjunk el?


Valójában minden nő egy potenciális „sárkánylehetőség”, ugyanis magunkban hordozzuk a gondoskodásra való hajlamot (szinte minden lány babázik), ami a megszokás sivatagán át könnyen kihasználtságba fordulhat. Eljön a pillanat, hogy többet adunk, mint kapunk, és ez frusztráltsággal, haraggal tölt el. Mégis, mintha valami tőlünk független vákuum szívna be az egészbe.