Minden kérdésünkre ott van a válasz belül

1. Eljött az individualizáció kora

Már a vak is látja,hogy milyen izgalmas, változásokkal teli korba értünk. Elképesztő mennyiségü információ áramlik az életünkbe, ha akarjuk, ha nem, ott rezeg a közös térben. És ebből a sok mindenből nekünk kell választani, mert most már választhatunk, bizonyos szempontból szabadabban, mint valaha. Ez a korszak az individualizáció, a spirituális felébredés időszaka. Gondoljunk csak bele! Hamarabb nem is lehetett volna! Akár az előző rendszert nézzük(bizonyára sokan olvasták idevonatkozóan Orwell zseniális müvét-aminek az irásába a végén bele is halt- az 1984-et),akár az azt megelőző időszakot, amikor a bigott vallás,és szigorú társadalmi elvárások irányitottak, mindkettő azonos abban, hogy mint valami „apa” a kisgyermekének, megmondta, hogy: ne kételkedj, ne is gondolkodj, mi majd megmondjuk neked, mi a helyes, és mit kell tenned! Csakhogy ennek csakis az lehetett a következménye, hogy spirituális, azaz lelki érettség szempontjából hosszú időkön át „alvó gyermek-embereket” nevelt a kor, akik ahhoz szoktak hozzá, hogy valamilyen „apu”(társadalmi elvárások apu,vallás apu,kommunizmus apu) mindig megmondja, mit és hogyan kell tenni. És pár éve eljött a szükségszerü változás, tehát már nincs balta az agyba, ha valaki kételkedik,vagy másképpen gondolkodik. Úgyhogy most, az épp ébredező, önmagukat kereső embereket a money-puláció találta meg, kihasználva azt, hogy még nem elég erősek belül. Most „trend apu” mondja meg nekik, hogy mitől lesznek „menők”, eladhatóak, müködtethetőek, „szerethetőek”.És „trend apu”-t csak egyetlen dolog érdekel : a lóvé.(És nem a love…) De a trend mellett még ott van sok más irányitó, befolyásoló „lény” is, mint pl. a gyógyszermaffia jelenléte, vagy a különféle társadalmi, vallási nyomások.
Véleményem szerint csakis akkor válhatunk spirituális szempontból is felnőtt emberekké, ha megtanuljuk meghallani saját magunkat. Azt a belső tanácsadót, aki pontosan tudja, hogy nekünk mire van szükségünk. Hivhatjuk ezt isteni önvalónak, belső vezetőnek, kis hang-nak, intuíciónak, vagy ahogy épp jól esik, kinek-kinek a hitrendszerétől függően. A lényeg az, hogy képesek legyünk önmagunktól tanácsot kérni,és az esetek nagytöbbségében ne valami kivülállótól várjuk az útmutatást. Hiszen mért is tudná jobban bárki más,hogy mi kell nekünk? Hogy abban a helyzetben, amiben épp vagyunk (lelkileg,érzelmileg,szellemileg,fizikailag), mi a következő lépés, amit meg kell tennünk?
Ráadásul gondoljunk bele a konkrét tényekbe! Hála a tudománynak, bizonyitott tény, hogy létezik sejtmemória. Azaz a sejtünk, sejtjeink MINDENRE emlékeznek, ami velünk történt. És nem csak a fogantatásunktól fogva, egyedi, individuális lényként, hanem az emberiség szintjén is. Ott van a sejtjeinkben, vagy más szinten nézve a kollektiv tudattalanunkban minden egyes információ, ami az emberiséggel történt. Ez azt jelenti, hogy elképesztő tudásanyag van bennünk! Minden egyes emberben! Függetlenül attól,hogy 5 diplomás professzorról, vagy analfabétáról van szó. Hogy ki mennyit képes ebből a végtelen tudásanyagból lehivni, hasznositani, sok mindentől függ. De az biztos, hogy minden kérdésünkre ott van a válasz belül, csak meg kell tudni hallani. Rajtunk múlik!

2. Az energia és harmónia 5 szükséglete

És hogy ne csak tanácsot adjak, hanem kalácsot is, ezúton átadom a saját technikámat, amit 29 évesen ( ’95-ben) a víz mellett találtam meg, fejlesztettem ki, és használom azóta is rendszeresen. Nem tudom megmondani miért, de valahogy abban soha nem kételkedtem, hogy a „kérjetek és megadatik” müködik. Ezt gyermekkorom óta rendületlenül tapasztalom. Úgyhogy ennek analógiájára a „kérdezzetek és megadatik” is müködik. Meg kell kérdezni saját magunkat, és a válasz ott van belül. De természetesen ezt csak egyedül és csendben lehet meghallani! Ha az életünknek megvannak az alapfeltételei (szeretet, munka, megélhetés, egészség), akkor még mindig 5 dolog szükséges ahhoz,hogy felnőtt, harmonikus emberek lehessünk. Ezek a következőek:1. a mozgás (rendszeres testmozgás -bármi legyen az, kinek-kinek a személyiségére szabva- ), 2.a természetben levés 3.egyedül levés. 4. A kreativitás megélése és fejlesztése. 5. Mágia- azaz a hétköznapi lét tudatos, teremtő ereje. ( technikák, módszerek, imák, rituálék, szertartások, beavatások, energiával való tudatos bánásmód, stb…)
És mindezeket rendszeresen. Ezen dolgok bármelyike is ha hiányzik az életünkből, esélyünk sincs arra, hogy éber, energikus, kiegyensúlyozott felnőtt emberek legyünk!
Magánvéleményem pedig az, hogy a legnagyszerübb, ha az első 3 dolgot összekötjük! Tőlem rendszeresen azt kérdezik, honnan van ennyi energiám? Én úgy gondolom, hogy mindenki adott mennyiségü forrásenergiával születik, de ezen kivül még más energiatipusok, források is vannak. Bioenergia, kozmikus energia, Pránanadi, Reiki energiák ( szerintem ugyanazok), alkotásból, ételből, sportból, szeretetből , adásból, stb…származó energiák. És az energiát is kérhetjük! Miért ne? Az univerzumban végtelen mennyiség van belőle.

3. A „bumeráng” technika

Ismerjük, milyen az, amikor a bumerángot elhajítjuk. Elhajítjuk, és egyszercsak ( pontosan nem lehet tudni, hogy mikor, és azt se, hogy hova) visszaérkezik. Így jön vissza minden kérdésünkre a válasz is.
A lényeg, hogy pontosan tudjuk, mit kérdezünk. És pontosan kérdezzünk! Amikor megfogalmazódott bennünk a kérdés, amire konkrét választ szeretnénk kapni, akkor gondoljuk végig ( akár irjuk is le), hogy milyen lehetséges válaszokat kaphatunk. Gondoljuk végig a válaszok következményeit is, minél több alternativát dolgozzunk ki fejben! Járjuk körbe az adott kérdésre adható lehetséges összes választ! És amikor már úgy érezzük, hogy csak magunkat ismételjük, körbejártuk alaposan a témát, akkor pontosan megfogalmazott kérdésünket mondjuk ki, majd „hajitsuk„ el, mint egy bumerángot, s a válasz, akár a bumeráng, egyszercsak vissza fog térni. Az első fontos dolog, hogy a kérdésünket minél pontosabban tegyük föl! (Mint már emlitettem, ez szóló müfaj, egyedül érdemes végigjátszanunk!) Bármire vonatkozhat ez a kérdés. Emberi kapcsolatokra (mit tegyek adott esetben?…),munkára, belső érzésekre (szorongás,fáradtság,irigység,stb…). Ahogy irtam, én közel 30 éve igy dologzom, hogy megkérdezem, mit irjak, miről szóljon az adott  müsorom, stb…Szóval, felteszem magamnak az éppen leginkább foglalkoztató kérdést (én ezt úgy hivom,hogy „beteszem a programot”), és ezután egyáltalán nem foglalkozom vele többet! Ez nagyon fontos! El kell hajítani,mint egy bumerángot! Minél távolabb magunktól. A kérdésfeltevés után már nem szabad az alternativákon agyalni, hogy mi lesz, ha ezt választom, vagy azt, amazt. Egyáltalán nem szabad a témával foglalkozni! Ezek után pedig vetítsük ki a figyelmünket a környezetünkben bármi olyan dologra, ami minket lelazit, tölt,ami örömöt ad, ami megnyugtat, gyönyörködtet, tehát valami, amit jó szemlélni. Mint az elején emlitettem, én ezt a tecnhikát viznél, konkrétan a falunk szélén levő bányatavaknál fejlesztettem ki. Akkor a víz tetején cikázó fényt néztem (konkrétan 5 hónapon keresztül,napi 6-8-10-12 órában,még most is ebből élek…), és a felhőket. Jelenleg -mivel inkább „földelem” magam- a mezőn levő növényeket, bokrokat, fákat, vadvirágokat, és köveket szemlélem. De kinek mire van szüksége. Ez lehet egy mandala is, egy levél erezete, a tüz lobogása, mint mondtam bármi, ami a figyelmünket leköti, eltereli a belső zakatolásról. Tehát nem TV, videó! Ehhez CSEND kell! (Leszámitva a természet hangját, mint a tűz ropogása, eső kopogása, falevelek suhogása,stb…)
Eleinte az agyunk tele lesz gondolattal, amikkel egy dolgunk van: elsöpörni őket. Azaz az elindult gondolatokat ne gondoljuk végig! Jön a gondolat, söprés, újabb gondolat, újabb söprés. Ez azt jelenti: nem teszek energiát a végiggondolásukba. Az idő múlásával egyre inkább ritkulni fognak a felmerülő gondolatok. A figyelmünket pedig adjuk oda annak, ami magához vonz.(Bár emlitettem a mandalát,de a személyes véleményem az, hogy jobb, ha valami a természetből.) És amikor már teljesen elfelejtettük, hogy valaha is kérdeztünk, és abszolút elmerültünk a jelenben, akkor tisztán és világosan, mint egy bumeráng érkezik vissza a válasz. De mindig csak akkor, amikor eszünkben sincs. Amikor nem számitunk, és nem is gondolunk rá. Van olyan, hogy 1-2 nap múlva,váratlanul, a „semmi”-ből előbukkanva, de én azt tapasztaltam, hogy gyakran már egy órán belül ott van a válasz. És ahogy meghalljuk, teljesen egyértelmüvé válik, hogy ez a helyes döntés. Ezt onnan érezzük, hogy energia is jön hozzá. Egyfajta „aha élmény”. Igen, ezt kell tennem! 

Többféle technikával lehet rámeditálni egy adott kérdésre, én ezt egyszerűnek és nagyon jól működőnek találom, ezért is ajánlom bárkinek, aki felnőttként szeretne élni, nem pedig gyermek-emberként , akinek kivűlről valamilyen „apu” majd mindig megmondja, hogy mi a pálya, hogy helyes, hogy kéne csinálnia, és egyáltalán, hogy mire van szüksége. Hiszen a válasz mindenkiben ott van belül, és a lehetőség is, hogy meghallja.