Kedves adományozók!

Több, mint egy hónap eltelt a szeptemberi adománygyüjtés óta, ami segitett beinditani a hétesi alkotó asszonykört. Tudom, sokaknak ez semmiségnek tünik, de aki ismeri a cigányok hagyományhoz való ragaszkodását ( aminek az is része, hogy egy anya nem hagyja ott "csak úgy",  azért, hogy ő elmenjen "szórakozni" a családját), az tudja, hogy ez egy hagyománytörő új dolog, ami nem csak a résztvevőknek, de a család többi tagjának is csak ad, hiszen ebben a kis időben vannak csendben ezek az asszonyok, és az alkotás által kikapcsolódnak. Igy otthon is türelmesebbek. Emellett pedig az alkotás, a teremtés az, ami a mozdulatlanságból segitheti a társadalomba integrálódni a munkanélkül maradt embereket. Bódis Kriszta évek óta tartó alkotóprogramján belül
 ( http://cseppgyerek.blog.hu )végre az asszonyoknak is lett helye és feladata.
Több adagban küldtem le a rengeteg adomány egy részét, amit az ottani szociális munkás ( Hajdú Gergő) oszt ki nekik. Ő engedi be a csoportot a kb.15-20 perc sétára levő alkotóházba, ahol csütörtökönként néhány órára nyugalomban - és más környezetben - lehetnek ezek az emberek. Jelenleg a himzés és gobelinezés a legnépszerübb, de később a kötést, horgolást és más kézimunkázást, akotó munkákat is tervem, hogy valaki megtanitsa nekik. ( Hiszen rengeteg ilyen jellegü adomány is érkezett, emellett ezáltal praktikus dolgokat is előállithatnának. ) Ime Hajdú Gergő levele - aki minden héten látja őket, és néhány kép az asszonyokról:

Kedves, drága Soma:)

Az első találkozásra nyolcan jöttek el. Névsort vezetek és igyekszem még jobban bevonni a többieket is. Remek volt az egész!! Áradt a nyugalom, a béke. Számítottam valami ilyesmire, de arra nem, hogy ennyire zökkenőmentes lesz az egész. Felolvastam a leveled (jó volt), aztán még hozzátettem én is pár saját gondolatot. Elkezdtük kiválogatni a kézimunka adományokat. Mindenki nagyon szépen tartotta, amit írtál, hogy csak annyit amennyi kell stb. kb másfél-két órát voltak mindannyian itt (Kati meg Mesi még tovább maradt). A sztár láthatóan a gobelin meg a hímzés, a fonalhoz-horgoló tűkhöz senki nem nyúlt, azt mondták azt nem tudnak. Tündi elmutogatott pár fogást, technikát a többieknek. Ő ért hozzá a legjobban, még az intézetben tanulta anno. Pár tűt is találtunk, akinek nem jutott, annak ad Mesi, neki van sok.
Igy a másfél-két óra alatt kialakult ez a jó kis asszonycsoport feeling, tudod ez a kukoricát morzsolunk-pletykálunk téma:). Olyan dolgokat tudtak meg egymásról, amikről fogalmuk sem volt (intézetis múlt, gyerekkor, ki honnan jött Hétesbe, meg beszélgettek a szüleikről-nagyszüleikről, hogy bezzeg a régieknek még mennyivel nehezebb volt az életük, nem volt mosógépük:) stb.-stb.). Kriszta csinált pár felvételt is, úgy tűnik ez senkit nem zavart, igyekszünk minden alkalomról pár képet csinálni.
A 2.-3. együttléten is ugyanazokból állt a csoport, de már tovább maradtak. Ami külön ajándéka ennek az alkotó csoportnak, hogy két olyan asszony békült ki itt egymással, akik igen hangadó személyiségek, és már jó ideje beszélő viszonyban sem voltak egymással. Öröm látni, hogy olyanok is megtapasztalták a kézimunkázás varázsát, akiknek ez eddig semmit nem jelentett.
Az meg külön jó, hogy a Van helyed alapítvány programján replica panerai luminor watches, cheap replica watches belül már felnőtt csoport is müködik az alkotóházunkban (http://cseppgyerek.blog.hu/ ).
Jó volt az egész na, remélem így is marad.

puszi

Hajdú Gergő – szociális munkás

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezen a nyáron is voltam Ózd-Hétesen, az ország egyik legnagyobb mélyszegénységében élő cigánytelepén, ahol 2. éve van asszonycsoportom. Idén sikerült velük egy áttörést megélnem, aminek konkrét eredménye is lett: a hétesi asszonykör.

Elképesztő volt az asszonycsoporttal való munkám (14-en voltak), minderről a csütörtökön megjelenő nlcafe-s írásomban részletesen is írok az életmód rovatban. Az, hogy a cigányasszonyok, akár csak pár órára is ott hagyják a családjukat, és elmenjenek egy asszonykörbe kézimunkázni, alkotni, egy kisebb csodának számit! Ilyen náluk nem volt eddig a hagyományukban, pedig mindenkinek szüksége van töltődésre, magára figyelésre, kikapcsolódásra! A cigány nők nem ismerik az autonómiát, ami igen nagy hiba.

Én most szembe mentem a hagyománnyal, kiragadtam egy kicsit őket otthonról, hogy kézimunkázzanak, és gyerekzsivaj nélkül, alkossanak, kikapcsolódjanak, minden héten legalább egyszer. Mindezt megsegítendő szeptember 12.-én, hétfőn 17-19 óra között adománygyűjtést hirdetek meg a Sanoma főépületében. ( Bp. II. Montevideo u. 9. ), ahova nagy szeretettel és köszönettel várok mindenkit, aki kézimunkázáshoz és rajzoláshoz, festéshez szükséges akár használt, akár új anyagokat és eszközöket tud hozni. (horgoló és hímző tű, subázáshoz, horgoláshoz, hímzéshez fonalak, anyagok, ecset, tempera, vízfesték, filctollak, zsírkréta, kézimunkázásról szóló, vagy ahhoz való könyvek, minták, stb…)

Mégegyszer köszönök a hétesiek nevében is minden kedves adományozónak mindent!

Soma