Kedves Soma!

Tizennyolc éves vagyok, úgy gondolom, a mai lányok többségéhez képest későn kezdtem a nemi életet – tizenhét évesen. Előtte egy fiúval sem volt komoly kapcsolatom, legmesszebb a csókig jutottunk. Ő (volt) az első „nagy” szerelem, és úgy gondoltam, ő érdemli meg azt, hogy neki adjam oda a szüzességem. Ennek már több mint egy éve, de a szex – úgy érzem – még most sem az igazi. Nem vagyok az a nagyon szégyenlős típus, viszont eléggé gátlásos, és a testemmel sem vagyok minden részletében kibékülve (arra gondolok, hogy kicsi a mellem, és szégyellem előtte, pedig tudom, hogy nem zavarja, de én akkor is kellemetlenül érzem magam miatta). A legelső együttlétünk nem maradt meg rossz élményként, igaz, semmi izgatót nem éreztem, de ezt betudtam a tapasztalatlanságnak, újdonságnak, szorongásnak, kíváncsiságnak, és azt gondoltam, majd úgyis változni fog, „gyakorlat teszi a mestert” alapon. De sajnos nem teljesen változott. Az első pár szeretkezés alatt tök cikinek éreztem magam, és ez most hülyén hangzik, de „kívülről” láttam magam, hogy milyen szerencsétlenül festhetek, ezért nem is akartam felül lenni, és nem is tudtam elengedni magam. Fel tud izgatni, de van bennem valami „blokkoló üzemmód”, megpróbálom leírni.

Rengetegszer olvastam már a válaszaidban, hogy a szexben el kell felejteni minden gátlást, ott csak ketten vagyunk, fel kell szabadulni, hát ez az, ami nekem egyáltalán nem megy. A horoszkópom Szűz, és illik is rám a szexre vonatkozó jellemzés, hogy nem az a tipikus szenvedélyes partner vagyok, inkább értelmi, mint érzelmi alapú. De én nem szeretnék ilyen maradni, nekem is van fantáziám, és képzeletben rengeteg dolgot el tudok képzelni magamról, de ha a megvalósításról van szó, nyuszi vagyok. A barátom pedig nem az a típus, aki erőltetne akármit is, pedig néha lehet, hogy az kéne, ha magamtól nem kezdem el. Tudom, hogy így semennyire se vagyok izgalmas vagy izgató, pedig szeretnék olyan lány lenni, aki tudja és élvezi a szexet. Vagyis tudja élvezni...
A másik ok, ami miatt nincs is kedvem ehhez a „merjünk jók lenni” dologhoz, a csalódottság és a negatív tapasztalat. Olvastam, hogy vannak nők, akiknek csak klitorális orgazmusuk van, vaginális egyáltalán nincs, de nem tudom, ez igaz-e? Velem az a probléma, hogy ha együtt vagyunk, csak úgy tudok elmenni, ha közben „foglalkoznak” a csiklómmal is. Be kell, hogy valljam, ha maszturbálok, akkor is csak ezt izgatom, és ez jó is, lehet, hogy ez „rögzült”, és emiatt nem izgat, ha „csak” mozog bennem? Például pornófilmekben lehet látni, hogy a lányok mennyire élvezik azt, ha a fiú „dolgozik rajtuk”, tudom persze, ebben sokszor van rájátszás is a film kedvéért, de hát a szexnek akkor is csak ilyennek vagy hasonlónak kellene lennie, hiszen biztos nem véletlenül van érte odáig annyi ember. 

Tudom jól, hogy a fiúk mennyire szeretik az olyan lányokat, akik jók az ágyban, meg is értem, és ehhez nem kell feltétlenül „rosszlánynak” lenni. Ha szeretkezünk, sokszor kielégítetlen maradok, a barátom is tudja, hogy nem vagyok az a ledér típus, és mondta már, hogy előtte aztán igazán nem kell szégyenlősnek vagy nyuszinak lennem, és tényleg nekem kellene változtatnom, legelőször talán a hozzáállásomon, csak nem tudom, hogy kezdjem. Valahol olvastam, hogy az egyik aranyszabály, hogy mindenki a saját orgazmusáért felelős, tehát igenis tenni kell érte, de hogy szabaduljak meg a gátlásaimtól? Néha úgy érzem, ha lenne bennem pár korty, akkor biztos fesztelenebb lennék, olyankor az ember úgyis levetkőzi a gátlásait, ha meg már egyszer sikerült, utána hátha menne magától is. Nem tudom, van-e még rajtam kívül lány, akinek ilyen szerencsétlen, nevetséges problémái vannak. Te mit gondolsz erről az egészről? Kérlek, adj nekem is tanácsot, én nagyon szeretnék változni, de már lassan beletörődöm, hogy nekem a szex nem működik. Előre is köszönöm válaszod, és hogy mindezt meghallgattad.

Lolka 

 

Kedves Lolka!

Én is tizenhét múltam, amikor elvesztettem a szüzességem. Akkor ez egy átlagos kor volt, nem siettek annyira a lányok, mint most. Kár, hogy most nem hagyják, hogy lelkileg és érzelmileg is jobban megérjenek a dologhoz. Van egy tizenöt és fél éves fiam, és nemcsak meséli, de látom is, hogy a mai lányok egészen más temperamentumúak. Nyomulnak a srácokra, nem hagyják őket küzdeni. Sokan közülük hamar, könnyen és nagyon fiatalon odaadják magukat. No de ebbe most nem megyek bele, most csak rólad van szó. Szóval szerintem egyáltalán ne bánd, hogy a mai lányokhoz képest „későn” (valójában egyáltalán nem későn) kezdted el a nemi életet.

Magamról elárulom neked azt is, hogy igazából évek múlva kezdtem el élvezni a szexet. Sok szeretőm volt, de éveken át valójában nem a szex adott örömöt, hanem a csábítás, a visszajelzés, a sikerélmény. Nagyon ingatag volt az önbizalmam, és amíg ezt nem tápláltam és építettem föl egy szintig, addig a szexnek sem tudtam igazán átadni magam. A szüzességem elvesztése után kb. hat évvel volt az első vaginális orgazmusom. Addig azt gondoltam, hogy nincs is. Ráadásul pechemre tizenhat évesen elmentem Veres Pali bácsi (ő volt az előző rendszer kikiáltott szexuálpszichológusa) egyik előadására, ahol ő „tudományosan” kifejtette, hogy a nőknek csak klitorális orgazmusuk van, hiszen a hüvelyben nincsenek érzőidegek. (G-pontról akkor még szó sem volt.) Én kis alázatos, csacsi lány meg elhittem neki. Úgyhogy nagyon meglepődtem, amikor a férjem által átéltem. Kétgyermekes asszonyként kb. tíz évvel ezelőtt találkoztam is az öreggel (Juszt Lászlónak egy egyenes, élő adású műsorában), és elmondtam neki, hogy micsoda fatális, ártó és ostoba tévhitet tanított nők millióinak, de Pali bácsi még akkor is vitatkozott, és állította, hogy márpedig neki van igaza. Hiába magyaráztam neki, de hát nekem van puncim, és ezt megtapasztaltam.

Szóval a lényeg az, kedves Lolka, hogy VAN vaginális orgazmus is. És ne kenődj el, hogy te még nem tapasztaltad meg, biztos előbb-utóbb te is meg fogod. De az biztos, hogy addig neked is fel kell hoznod az önbizalmad! El kell, hogy fogadd, meg kell, hogy szeresd magad, mert igazi felszabadult szeretkezés csak így lehetséges! Nézz körbe a világban! Mennyifélék vagyunk! Kis mellűek, nagy mellűek, alacsonyak, colosak, soványak, húsosak, horgasak, piszék stb., és őket is szereti valaki. Pont őket! Pont azt az embert, azt az egyedi, sehol máshol elő nem forduló lényt. És ha megszeretünk valakit, EGÉSZBEN szeretjük meg. Mindenestül. És akkor mindene hozzátartozik: a bőrkeményedése, a pocakja, a kopaszsága, a melle, a füle, a természete. Csodálatos érzés ebben az elfogadó szeretetben megmerítkezni! Csodálatos és felszabadító érzés! 

Hagyd, hogy jobban átjárjon a szeretet! Ne az értelmeddel, hanem a szíveddel! Ugyanis az ágyban nem számít, hogy mennyire vagy „értelmi alapú” partner, ahogy te írtad magadról. Az ilyen hülye horoszkópos általánosításokat meg, amik leírják, hogy milyen a Szűz jegyű szerető, sürgősen felejtsd el! Ennek semmi köze a valósághoz! Kamu az egész! Nem képzeled, hogy tizenkétfajta szerető létezik a planétán? És hogy a napjegy alapján általánosságban meg lehet mondani, hogy ki milyen? Ennyire ne legyél hiszékeny, mert úgy jársz majd, mint én Veres Pali bácsival... Természetesen léteznek nagyszerű asztrológusok, és egy pontos, személyre szólóan elkészített horoszkóp sok igazságot elmondhat a karakterről, de csakis az egyéni képlet ér valamit. Szóval nekem az semmit nem mond rólad, hogy Szűz jegyű vagy. És akkor mi van? Millióféle lehet egy Szűz napjegyű ember is. Ezt hagyjuk is. 

Inkább arról „beszélek”, hogy mit tehetsz azért, hogy jobban a jelenben lehess, és élvezd a szexet. A lényeg ugyanis azon van, hogy mennyire tudsz a jelenben lenni. Aki a jelenben van, felolvad, mint a gyerekek, ahogy játszanak! Előtted vannak a labdázó vagy építőkockázó gyerekek? Emlékszel, milyen volt elmerülni a homokozóban, vízzel jól feláztatni a homokot, gallyakat, fadarabokat dugni a vár falába? A tiszta jelenben nincs múlt, sem jövő, tehát nincs félelem, önkontroll, elvárás, számítás, „csak” a jelen, annak a pillanatnak, tevékenységnek az áramlása.  Áramlás... jut eszembe, remek könyv (egyszer már ajánlottam is) Csíkszentmihályi Mihálytól a „Flow”. Ő éppen erről a jelenségről ír, és arról, hogy milyen technikákkal lehet eljutni oda, hogy abban az adott tevékenységben, amit épp csinálsz, hogy lehet egész lényeddel feloldódni. Mert így lehet igazán játékos, szabad és szenvedélyes a szex. Ha nem kívülről nézed magad, kontrollálva éppen, hogy nevetséges vagy, vagy kis mellű, minden szempontból lapos stb., hanem egész lényeddel elmerülsz abban, ahogy a kedvesedet cirógatod (és miegymás), és ő is téged. Osho ezt már tulajdonképpen meditációnak hívja. (Ajánlom az ő könyvét is „Tantra szex” címmel.) Azt mondja, amit egész lényünkkel és koncentrációnkkal csinálunk, az maga a meditáció. Ez a „meditációs” szex, amit visz az áramlat, magától fejlődik, kivájja a saját útját. Nem kell gondolkodni közben, kitalálni figurákat, egyszerűen „csak” át kell adni magunkat, és visz a dolog. Tudom, ez egyszerűnek tűnik, de nagyon nagy dolog ide eljutni. És nyilván ez nem csak a szexben nyilvánul meg, egész személyiségünket, életutunkat meghatározza ez a tudás, képesség, szemlélet. Olvass, lazíts, jutalmazd magad testi-lelki-szellemi-érzelmi örömökkel, szépségekkel, mert ez mind benned lesz, beléd épül, és kihat rád! Mindez a gazdagság, tudás ott lesz a karodban, öledben is. A maszturbációval és a klitorális érzékenységgel nincs semmi gond. Sőt! A klitorisz a női lélek egyik kulcsa. Ne aggódj attól, hogy a klitorális gyönyörök után (mellett) nem élvezed még annyira a vaginálisat, majd eljön annak is az ideje, hogy megéld a hüvelyi kielégülést is. A lényeg, hogy addig is élvezd a szexet, a szerelmet, magadat, a fiúdat! Hagyd a problémagyártást, biztos klassz kis csaj vagy, nem gondolom azt, hogy tizennyolc évesen pornótalentumnak kellene lenned! (Vagy bármikor, valaha is az élet folyamán.) Ha pedig már felhoztam (felhoztad) a pornót, el kell, hogy mondjam (pornós lányoktól tudom), nagyon ritkán élveznek el. Klitorálisan szinte soha, vaginálisan egyéni, de többségében ezt is eljátsszák. Ez ne legyen neked mérce! Az egy dolog, hogy az egésznek a fele sem igaz, a másik része pedig az, hogy a pornófilmek nagy többségében a nőket szexuális eszköznek, tárgynak tekintik. Ne hasonlítgasd magad senkihez. Te te vagy. Soha többé nem lesz pont ilyen lány, mint te vagy. És aki megszeret, magadért szeret meg, ezt éld át. 

Igen. Átélés. Szerintem ez jót tenne neked. Napról napra egyre több dolgot átélni teljes figyelmeddel. Legyen az a felhők nézése, egy kutya simogatása, egy finom, forró leves elszürcsölése, a fiúd megérintése. Figyelj oda magadra, az érzéseidre! Add át magad az érzéseidnek! Ilyen csacsiságokra meg, hogy „már lassan beletörődöm, hogy nekem a szex nem működik”, ki se ejts többet a szádon! Nagyanyáink korában a klitorális orgazmust is csak kevesen ismerték, illetve engedték meg maguknak, te tizennyolc évesen már szabad akaratodból szinte bármikor átélheted. Szóval nyugi, türelem. Ha jelenleg ez ad kielégülést a szeretkezésekkor, akkor élj vele bátran! És élvezd! Búcsúzóul pedig még annyit,  nehogy azt hidd, hogy a te problémád egyéni! Nemcsak ilyen fiatal lányoknál, de felnőtt nőknél is gyakran előfordul, hogy nem képesek annyira felszabadítani magukat, hogy átéljék a hüvelyi orgazmust. (Az egyik negyvenéves ismerősöm ezzel ment kineziológushoz, és segített is rajta, halleluja...) Szóval sok-sok örömöt, és hogy át is tudd élni ezt a sok csodát, amit a jelen ad neked!

Soma Mamagésa

Az írás megjelent az Ébresztő! 2 című könyvben és a Nők Lapja Café-n.