Azt a választ fogom megadni, ami akkor – közel 20 éve – motivált erre a szokatlannak nevezhető, és azóta is nagy gyűlölködésnek, ítélkezésnek, mutogatásnak a tárgyát képező cselekedetemre.

Úgy ismertem meg Amerikát, ahogy kevesen

Szipál Marci barátomnak köszönhetően – Isten nyugosztalja – ’97-ben megismertem egy Los Angeles-i barátját, Mark Harrist, aki kitalált egy TV műsort, és engem hívott meg a pilot (bemutató) adás elkészítésére. Ennek köszönhetően ’98 őszén Marci, Márk és én körbeutaztuk Amerikát. N.Y., Miami, L.A., Chicago. Ezalatt a 3 hét alatt igen töményen, és sokat láttam a szabadság hazájából.

Ahhoz, hogy ennyi ember szabadnak érezze magát (ez igen szubjektíven értelmezhető fogalom…), nyilván szigorú és konzekvens törvények, rend kell, hogy legyen. 1998-ban, nekem, mint európainak, még nagyon fura, és szokatlan volt az, hogy sehol nem lehet dohányozni. Engem ez dohányos emberként – bevallom – annyira meglepett, hogy szinte mellbevágott (hozzáfűzöm, nem vagyok nagy dohányos, van olyan nap, hogy rá se gyújtok, nappal meg viszonylag ritkán). De ez a szigor akkor is felhozta bennem a diákévek szigorát, hiszen utoljára a gimnáziumban éltem át ezt a szigorú és radikális tiltást.

....kattints a teljes cikkért: 

http://www.ujegyensuly.hu/onismeret/soma-mert-pisiltem-korbe-l-a-t