Könnyen megtörténhet, hogy ha nem tudjuk, mi a másik szeretetnyelve, akkor azt hihetjük, hogy nem is szeret. Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt a szeretetnyelvet, vagyis szeretet kifejezést várjuk el a másiktól, amit mi használunk. (Én nagyon sokáig estem bele abba a hibába, hogy mint „Programszervező Nagyiparos Mazsola” elvártam a férjemtől, hogy ő is ezt tegye. Hosszú idő után jöttem rá, hogy az úgynevezett „minőségi idő” nem az ő szeretetnyelve – bár mindig nagy örömmel vesz részt az általam kitalált programokon.)

Nézzük, milyen módon fejezzük ki a másiknak a szeretetünket! A sorrend nem számít:

1) Szavak – ezekkel is kifejezhetjük az érzéseinket, és nemcsak úgy, hogy kimondjuk: „szeretlek”, hanem úgy is, hogy biztatjuk, bátorítjuk, drukkolunk neki, érdeklődünk felőle, dicsérjük;

2) Minőségi idő – amikor olyan programokat szervezünk, amelyekben mind a ketten jól érezzük magunkat;

3) Ajándék – annak a szimbóluma, hogy gondolunk a másikra, és teljesen lényegtelen, hogy pénzben értékes-e, amit adunk neki, a gesztus számít, és hogy lehetőleg neki való legyen, amit kap.

4) Szívesség, figyelmesség – Ebben az én férjem fantasztikus. Észre se veszem, már leirtotta a gépemről a vírusokat, betöltötte az autómba a szélvédő lemosó folyadékot vagy az olajat. Ebbe a szeretetnyelvbe tartozik a gondoskodás is, bár arra jöttem rá, hogy olykor nem is szeretetből gondoskodunk a másikról, hanem valami beégett görcsös kötelességtudatból, ami akár jöhet a sérült gyermeki énünkből is, akiről egykor nem gondoskodtak, s még mindig ezen keresztül gyógyítja, sajnálja magát (miközben az is lehet, hogy ezzel valójában nemhogy magán, de a másikon se segít);

5) Testi érintés – akit szeretek, azt simogatom, ölelgetem, babusgatom, puszilgatom.

És mindezt én még kiegészítem új szeretetnyelvekkel.

A hatodik a minőségi csend – az intimitás csendje. Varázslatos tud lenni, ha szeretsz valakit, és ültök, mondjuk, a Balaton-parton egy lócán, s másfél óráig csak szótlanul nézitek a vizet. Ez egy bizalmi állapot, nem üres csend, amelyben kínosan, feszengve éreznétek magatokat. Nincs benne annak a kényszere, hogy valamit mondani kéne, hanem ez telített csend. Szinte azt érzed, hogy már nem is külön van az aurátok, hanem össze van mosódva, majdhogynem egyben vagytok, nem is kell beszélni. Ezt a minőségi csendet csak azzal élheti meg az ember, akit szeret.

A hetedik szeretetnyelv szerintem a másiknak való alkotás, teremtés. Végül is, ezt beleszámíthatnánk az ajándék szeretetnyelv kategóriájába, de én szándékosan veszem külön, mert számomra ez az ajándékozás netovábbja, csúcsa. Megtanítottam, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy megértettem a gyerekeimmel azt: Gyurival( a férjemmel) és a nagyszülőkkel együtt számunkra az az igazi ajándék, ha létrehoznak valami olyasvalamit, amit személyre szólóan nekünk készítenek. És még mindig működik, pedig már a húszas éveikben járnak! A fiunk többnyire verset vagy valami nekünk szóló szöveget ír, a lányunk pedig fest, rajzol, kézimunkázik, sző, bőrrel, textillel és mindenféle anyaggal készült csodákkal ajándékoz meg, hogy ha csak rájuk nézek is, táplálva érzem a lelkem. Szóval az, amikor ráhangolódom a másikra, és neki készítek valamit, nem csak úgy, hanem tényleg neki, személyre szólóan, az egy nagyon komplex szeretetmegnyilvánulás.

...kattints a teljes cikkért!

http://www.ujegyensuly.hu/onismeret/otnel-tobb-szeretetnyelv-van