Kedves Soma!
Te sokat írtál a társfüggőségről, nos, azt hiszem, ebbe a hibába estem! 33 éves elmúltam, két éve élek egy férfival, akiben soha nem tudtam megbízni, mégis vele akarok élni.
Kiderült, hogy megcsalt (én egyről tudok). Azt mondja miattam van, mert elhanyagoltam. Lehet benne valami. A lánnyal felvettem a kapcsolatot, elbeszélgettünk, nagyon jól elvoltunk. Persze, ő nem tudott rólam. A barátom persze visszajött, szerinte elhidegültünk egymástól. Szeretem őt, imádok vele lenni. S mégis, ha ránézek, csak azt látom, hogy mással volt, nem tudok ránézni úgy, ahogy előtte. Szeretném valahogy rendbe tenni a dolgot, de képtelen vagyok vele testi kapcsolatra. Mit tegyek, hogy el tudjam felejteni, amit tett? S hogyan hódítsam vissza megint, úgy, hogy ne csaljon meg megint? Lesz ebből még jó kapcsolat? Megpróbáltam, hogy nem gondolok rá, és elhagyom. Nem tudom megtenni. Rájöttem, nekem ő az igazi. A barátom azt mondja, neki ez a nő érzelmileg semmi volt. Te hogyan élnél meg egy ilyen dolgot?
Móni
Kedves Móni!
Az, hogy egy apró, súlytalan félrelépésből ekkora ügyet csinálsz, szintén azt jelzi, hogy begörcsöltél, és gyártod a problémákat. Nincs jelentősége az egésznek, csupán ilyen hagyományos, férfi módon oldotta a feszültségeit. (Bár a "férfi módról" annyit, hogy ez gyakran megtörténik nőkkel is.) Nálatok most nem ezen van a hangsúly!
Egyébként a fejlett, valódi, lélektől-lélekig való párkapcsolatban nincs birtoklás! Természetesen kezelik azt, hogyha a másiknak időnként esetleg szüksége van a szexualitáson keresztüli energiacserére. Sőt, vannak, akik ezt még meg is beszélik, és adrenalint merítenek belőle ahhoz, hogy még szenvedélyesebben lehessenek újra együtt. Így az a harmadik az egymáshoz való közelebb jutás eszközévé válik. (Természetesen ez csak úgy etikus, hogyha azzal a bizonyos harmadikkal tiszta lapot játszik az ember, nem csapja be, nem hitegeti.)
A barátod feltehetőleg azért nem beszélt rólad a lánynak, mert nem akart vele semmilyen érzelmi kapcsolatot, így az sem kellett, hogy a magánéletét megossza vele. Csak a szexben való kilazulás kellett neki. Ez is megérthető. Nagyon is emberi. (Bár korrektebb lett volna, ha közli: van barátnőm, de most jól esne egy este veled.) És ehhez a lány is kellett, akinek feltehetően ugyanerre volt szüksége. Erről eszembe jutott egy vak ismerősöm, aki mesélte, hogy gyakran odalépnek hozzá idegenek, s miközben segítenek őt valahova elvezetni, megosztják vele problémáikat, tanácsot kérnek tőle. Ezek az emberek fedezékben vannak, hiszen a vak sosem fogja őket felismerni, és az ismeretlenség bizalmában oldódhatnak egy ember által.
Lehet, hogy a barátodnak is éppen ez kellett. Nem akarta a lányt megismerni, azt sem, hogy ő megismerje, csak éppen együtt merülni egyet a szexen keresztüli oldódásban. Szóval, szerintem ezt bölcsebb így fölfogni, mint dimenzionálni, hatalmi drámát játszani, büntetni, stb. Így nem elfelejtened kell, ami történt, hanem megérteni, és megbocsátani! Hisz veled van!
A másik, a fő dolog, hogy azt írod: "két éve élek egy férfival, akiben soha nem tudtam megbízni, mégis vele akarok élni. Magam sem értem, miért." Milyen párkapcsolat ez, ahol nem tudsz a másikban megbízni? Ezt az egész megcsalást így te magad is gyártottad! Most legalább beigazolódott a bizalmatlanságod: tessék, tudtam, éreztem, hogy nem bízhatok meg benned! Szóval, sokkal inkább ez a probléma, nem az alkalmi szex! Bizonyára ismered azt a régi mondást, hogy a félelem vonzza a félelem tárgyát. Nos, itt erről van szó! Úgyhogy nem azzal alázod meg magad, hogyha "visszafogadod" őt, hanem azzal, hogy egy olyan párkapcsolatban vagy, ahol nem adsz bizalmat a másiknak! Ezzel a másik megalázását te kezdted!
Ha vele szeretnél maradni, akkor új alapokra kell helyezni a kapcsolatotokat! Le kell tenni a bizalom alapköveit! Nyilván mélyen szorongások és sérülések lehetnek benned, hogy eddig ezt nem tudtad megadni! Kezdj el belül magadon dolgozni! A "visszahódításhoz" elsőként nem a külsődet kell csinosítani, hanem leásni önmagadba, és megkeresni azt a pontot, azt az eredendő pontot, ami meggátolta benned a bizalom kialakulását. Ehhez igénybe vehetsz segítséget (pszichológus, kineziológus, bölcs barátnőkkel való mély beszélgetések, könyvek, stb.), de elindulhatsz befelé a csend útján is. Szakíts időt magadra, kezdj el meditálni, és ahelyett, hogy gyermeteg módon kifelé hárítasz, magadban keresd meg a választ a kérdéseidre!
Ezt az utat nem spórolhatod le, mert akár emellett a barátod mellett, akár a következő mellett, de szükséged lesz az önismeretre! Lásd meg azt a nőképet önmagadról, aki egy derűs, önbizalommal, szeretettel teli, bizalmat adó, elfogadó, megértő, adni tudó pozitív nő! Egy olyan ember, aki őszinteségével, belső erejével önmagát és a másikat is emeli! Hiszen a párkapcsolat lényege, hogy emeljük, nem pedig lehúzzuk egymást! Sokkal inkább ebbe fektesd az energiáidat, semmint hogy elfolyasd értelmetlen és gyermeteg hatalmi drámákra!
A történteket vedd jelnek, mely arra figyelmeztet, hogy elindulj a változás, és változtatás útján! Kívánok erőt, éberséget!
Soma Mamagésa
Az írás megjelent az Ébresztő! című könyvben és a Nők Lapja Café-n.