Kedves Soma!

Két éve jegyeztük el egymást a párommal. Úgy érzem, Õ életem párja, vele szeretném leélni az életemet, és - úgy hiszem - õ is velem. De ez az érzés és tudat nem gátol meg abban, hogy (hm...) élvezzem az életet...

Élvezem a szexet másokkal is, és ráadásul teszem ezt mindenféle bűntudat és lebukásveszély nélkül, hiszen a párom sokat tartózkodik munkájából kifolyólag külföldön, így hát nekem szabad a pálya, és nyüzsgök is rendesen. Persze amikor itthon van, illetve együtt vagyunk, ezt nem engedhetem meg magamnak, vagyis csak "lightosan" Pedig lenne rá igényem. Mikor fogok lenyugodni?

Barbara

 

Kedves Barbara!

Előre tudom, hogy ebben a levélben, amit most Neked írok, ismételni fogom magam. Ugyanis megint egy "alap-helyzetről" van szó. Vagyis: a libidó szublimálásáról. Ezt mindjárt részletesebben. A keleti tanok szerint egyetlen emberi energia létezik: a szexuális. Minden másfajta energia - vitális, mentális, szeretet - ebből alakul át, ebből táplálkozik. A libidó hatalom, rajtunk múlik, hogy mire használjuk föl, hogyan éljük meg!

A keletiek úgy gondolják, hogy a szex csakrában - energia központban - lakozik a kundalini kígyó, ami a megfelelő pillanatban - nyilván, amikor megértünk rá - elindul fölfelé, s alkotássá, megvilágosodássá, isteni szolgálattá válik bennünk, általunk. 
A mi nyugati pszichológiánk erre mondja azt, hogy a "libidó szublimálása". Vagyis nem hagyod "alsó kanálisokban elfolyni" ezt az erőt, nem a csupán a tomboló, egyre mohóbb szexualitásban éled meg, hanem belerakod és fókuszálod olyasvalamibe, amit élvezel, és amiben a képességeidet, kreativitásodat, sokrétű személyiségedet megélheted. 
A libidó hatalom. Az, akinek nincs libidója, előbb-utóbb "géppé" válik. Teszi a dolgát, éli az életét kötelességszerűen, de nem akar felfedezni, kitalálni, meglepni, váltani és változtatni, merni, megalkotni. Először beszürkül, majd megbetegszik.

Te sokat kaptál, amiért hálás lehetsz, és van választásod, hogy mire használod föl! Nem tudom, mi a munkád, mennyire elégit ki téged, mennyire tudod belevinni magad, de érzem, hogy jó lenne valamire még rátalálnod! Lehet, hogy valami egészen újra! Színjátszás vagy pszichodráma, tánctanfolyam vagy képzőművészet, karitatív szolgálat vagy harcművészet, valami olyan kurzus, ami már régóta érdekelt, de még nem szántad rá eléggé magad. Próbáld ki! Vállalj be valami egészen új kalandot, olyat, amire igazán vágysz, ami tényleg érdekel!

Mindezt tapasztalatból tudom, én is hatalmas libidót kaptam, és életem során, ha épp nem volt olyan munkám, ami lelkesített volna, már-már szex addikttá váltam. És rájöttem arra is, hogy ilyenkor a punci egy olyan szervvé válik, aminek minél többet adnak "enni", annál éhesebb lesz! És a vágy vágyat fiadzik, míg ránk nem tekeredik, és uralma alá nem vesz! Persze, nincs ezzel semmi baj, és mivel promiszkuitásod (partnerek gyakori váltogatása - a szerk.) neked nem okoz problémát, így nem is probléma. Bár ezt te magad írod:
"Mikor fogok lenyugodni? Azért ez elég durva, amit művelek..."
Nincs semmi baj, ne haragudj magadra, de tudd: van választásod!
És tudd azt is, hogy a világ összes férfija sem lesz elegendő, ha nem találod meg azt a tevékenységet, amibe irdatlan libidód energiáit önként és dalolva belerakod!
Kezdj el befele figyelni, mert belül már ott van a válasz, hogy merre tovább!

Soma Mamagésa

Az írás megjelent az Ébresztő! című könyvben és a Nők Lapja Café-n.