Mi lenne, ha kiszállnánk jelenlegi életünkből, ha nem lenne adóazonosítónk, bankszámlánk, és a bürokrácia útvesztőjében sem kellene többet tévelyegni? Soma már tudja a választ.
Mi indít arra egy 66 éves idős nőt, négy gyermek anyját és kilenc unoka nagyanyját, hogy kipróbálja a börtönt ahelyett, hogy csendesen üldögélne a hintaszékében, vagy utazgatna a nagyvilágban?
„Az egész 1993-ban kezdődött. Mindenem megvolt – nagy család, tiszteletre méltó hivatás, siker, anyagi kényelem, jó egészség. Röviden összefoglalva, boldog voltam. De legbelül mélyen egy kicsi hang segítséget kért. Folyamatosan emlékeztetett: Mindened megvan, amiről álmodtál, de az életednek nincs értelme. Végül megértettem, hogy a lelkem kéri, engedjem ki a börtönből. Úgy döntöttem, hogy hallgatok rá, és az életem teljesen szétesett.”
Így kezdődik egy kanadai orvosnő, Madame Ghi beszámolója arról a különleges külső és belső útról, amit a lelke sugallatára megtett, és amit a Szökés a börtönben című könyvében részletesen meg is írt.
Miután úgy érezte, a lelke megmutatta neki, hogy a világ hazugságokból és illúziókból áll, nem kívánt tovább az eddigi módon tovább benne maradni. „Az állampolgárok nem feltételezik, hogy az állam csupán törvényhozóként és adószedőként működik, amely a Kanadai Banknak, egy magánbankárokból álló kartellnek dolgozik. Amikor ennek a helyzetnek tudatára ébredtem, elhatároztam, hogy befejezem az életemet, amelyet egy magasabb hatóság tárgyaként élek.”
Ezek után Madame Ghi lemondott a jogairól és kiváltságairól, és befejezte a megkívánt kötelességek és kötelezettségek teljesítését. Megvált az egészségügyi és egyéb biztosításoktól, a bankszámláktól, hitelkártyáktól, vezetői jogosítványtól, vagyontól, befektetésektől... Nem kért nyugdíj-megtakarítást vagy öregségi nyugdíjat. Beszüntette a jövedelemadó-bevallás kitöltését. Az állam aggódott „rabszolgái egyikének” (Madame Ghi kifejezése) szokatlan viselkedése miatt, és erőszakosan próbálta visszatéríteni a disszidenst a „törvényes” útra. Két hónap börtönt kapott, amit le is töltött, és amiről könyvében részletesen be is számol.
Amikor először olvastam erről a különleges asszonyról, az volt az első gondolatom, hogy „Ez igen! Végre valaki megcsinálta!
Ennek meg kellett történnie, kellett, hogy legyen egy ilyen minta”. Aztán amikor jobban belegondoltam, tudtam, hogy ez túlzottan radikális ahhoz, hogy igazi megoldást hozzon a világban levő egyensúlytalanság és igazságtalanság ellen.
Eszembe jutott a tizen-egynéhány évvel ezelőtti – ma már úgy ítélem meg, hogy infantilis – reakcióm, amit Los Angeles váltott ki belőlem, amikor is körbepisiltem a város ismertebb pontjait. Annyi hazugsággal, képmutatással szembesültem néhány nap alatt, ami kiváltotta belőlem a lázadó kamaszt. Most csak néhányat ezek közül: hétköznap éjfél, hétvégén éjjel 2 óra után sehol nem lehetett alkoholt fogyasztani, táncolni. Hivatalosan. Mert egy kis kíváncsiskodással könnyedén meg lehetett találni az illegális helyeket. Úgy éreztem, hogy ez már az ember életébe való belemászás, hogy nem lehet akkor táncolni, enni, inni, élni, amikor és ahogy az jólesne. (Nyilván nem antiszociális dolgokra gondolok, csak hogy hagyják élni az embert. ) Ők találták ki az alkoholtilalmat is a 20-as években, amivel két dolgot erősítettek: megnőtt az italozási kedv és kialakult a feketepiac. És mintha ebből nem tanultak volna…
Egyre jobban be vagyunk szőve a mátrixba, aminek a mélységeibe igazából nincs is lehetőségünk bepillantani.
Hatalmasra dagadt a bürokrácia, ezer szálon vagyunk bekötve egy olyan rendszerbe, aminek egyre nagyobb belső vívódást okoz bizalmat adni. Madame Ghi bizonyos szinten kiváltotta magát, érdekes még belegondolni is, mi lenne, ha mind ezt tennénk? Teljes anarchia és káosz, amiben elszabadulna a féken tartott pokol, az emberi sötétség, aminek a jelenléte nagyon sokszor nyilvánvaló. A sötétség ellen pedig egyetlen ellenszer van: a világosság. A felébredés, hiszen csak a spirituális szempontból felébredt ember képes önálló és tiszta döntésre, felelősségteljes cselekvésre. Addig csak birkaként bégethet, miközben kívülről várja a történéseket.
De az élet gyönyörű, és mennél inkább megnyílunk ennek a tudatosítására, és a jelenben való létre, annál több széppel, jóval, továbbvivő felismeréssel ajándékoz meg!
http://www.nlcafe.hu/eletmod/20111201/mindened_megvan_megis_valami_masra_vagysz/