• Mi leszel kisfiam, ha nagy leszel?

• Nem tudom tanárnéni, mert azt a foglalkozást még nem találták ki!

Ez egy valós párbeszéd volt a közelmúltban, egy alternatív iskolában hangzott el tanár és diákja között. (A diák egy ismerősöm 11 éves kisfia volt.)

Karnyújtásnyira van az az időszak, (főképp a baby boom generáció, illetve mindenki előttük, de akár még az X-esek egy része is), amikor az emberek még csak a megszokott, közismert szakmákban gondolkodtak. Aztán jött az új korszak, amiben most élünk. Egy új korszak első fecskéi vagyunk. Paradigmaváltás van, nap, mint nap bomlanak le úgy az egyéneken belül a régi, elavult hitrendszerek, hozott minták, hiedelmek, mint a társadalmon belül, illetve nagyobb rendeződési szinteken is.

Ennek kapcsán minden szinten elindul az ÚJ. Új férfi, új nő, új ember születik, új fizika, új biológia, új medicína van, és új munkák, olyanok, akikről korábban talán még álmodni se voltak képesek az emberek. Ahhoz, hogy mi is lehet a mi munkánk, a mi feladatunk, vissza kell térnünk a szabad, játszó gyermekhez. Őt úgy tudjuk felszabadítani, ha minél több kontroll nélküli helyzetet teremtünk neki. Ez is rengeteg energiát képes adni. Nagyon sokan azért nem képesek meglátni az útjukat, mert annyi félelem van bennük, hogy nem tudnak kiengedni a kontrollból, csak akkor, ha – mondjuk – berúgnak. Ezért isznak. És ezért isznak ennyien. Az emberi természet ugyanis igen nehezen viseli el a folyamatos kontrollt. (Emellett pedig ennyire hiányzik neki a transzcendenssel való kapcsolat is.) Gondoljuk csak végig, mikor nem vagyunk kontrollban! Nos? (Itt érdemes saját magunkkal egy számadást, számvetést végezni.)

Én az egyik legfőbb sorsfeladatomnak az erre nyitott embertársaimnak a kontroll és a különféle félelmek, lehúzó szokások és beidegződések alól való felszabadítását tartom. (Ha lenne eposzi nevem – mint a Szép Heléna- akkor én Mágikus Felszabadító Somíta vagyok…Jó foglalkozás, mi?)

Éppen emiatt csinálom a kurzusaimat, táboraimat, az adomány alapú vezetett meditációimat és ez a fő motivációja a májusi vidám, játékos "gyógy-színházi" zenés estémnek is, ami tele lesz meglepetéssel, szórakozással, és olyan elemekkel, amiket eddig nem színházi körülmények között, hanem a csoportokkal való belső munkáimban használtam.

Ez is milyen foglalkozás? Zenés gyógy-színház vezető Mamagésa? Hmmm…Tetszik nekem ez a játékosság és szabadság! Hiszem, hogy ez a jövő! Vagy legalább is, hogy ez előrevivő.

A további részleteket itt olvashatod: http://www.ujegyensuly.hu/onkifejezes/mi-leszel-kisfiam-ha-nagy-leszel