Sokak számára még mindig nagyon elvontnak tűnik (sőt, vannak, akik ezt szélhámosságnak, humbuknak tartják…), hogy létezik a méhünk tudattal való tisztítása. Ezen ne is csodálkozzunk, hiszen az elmúlt évtizedekben a nyugati ember egyik fő jellemzője az elanyagiasodás, az anyagba süppedés, ezzel párhuzamosan pedig a szellemitől való eltávolodás volt. Csupán néhány éve indult el az a tendencia (ami viszont egyre jobban terjed, nyílik), hogy már nem csak a szem számára látható világban hiszünk.

Ebben igen nagy szerepe van a kvantumfizikának is, ami bebizonyította, hogy a figyelem (tehát az, ahogy képesek vagyunk figyelni, meglátni dolgokat), és a teremtés (tehát ami lesz, történik) egymástól elválaszthatatlan. A híres „kettős rés” kísérlet is ezt bizonyítja. „A megfigyelő megváltoztatta a hullám tulajdonságát pusztán a jelenlétével! Képzeljük csak el, hogy minden egyben hullámtermészetű körülöttünk és bennünk is. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan hatunk önmagunkra, és a legtágabb környezetünkre egyszerre. És az azonnal visszahat ránk.”

Tehát az, amit elvárunk, amit elképzelünk, amit „programozunk”, vagyis a saját tudatunk, tudatosságunk kihat arra, ami lesz. Az agykontroll, a NLP (neurolingvisztikai programozás) is ezzel dolgozik, és az egyre népszerűsödő pozitív pszichológia és gondolkodás is. (Amit, ha túlzottan leegyszerűsítenek, adott esetben többet árthat, mint használ.)

Az ősi időkben ezt ösztönösen tudták az emberek, és évezredek óta használták is. A szertartások, beavatások, rituálék – amelyek minden ősi kultúra velejárói voltak – alapvetően abban segítették az embereket, hogy lezárjanak egy korszakot vagy életszakaszt, és felkészüljenek, megnyíljanak egy újra. Élet-halál analógia. Befejezés-kezdés.

Kételkedés nélkül hiszek abban, hogy mindannyian hatalmas teremtő erővel bírunk, és nem csak hiszem, hanem meg is tapasztaltam a saját öngyógyító és teremtő képességeimet. Több éven át volt miómám (igen sokat szenvedtem vele), amit magamnak mulasztottam el, gyógyítottam meg. Ezt a tudást tudom felkínálni nőtársaimnak, hangsúlyozva, hogy nem én fogok gyógyítani, hiszen mindenki csak SAJÁT MAGÁT GYÓGYÍTHATJA MEG. Én csak eszközöket mutatok, de soha ne az eszközben higgyünk, hanem saját magunkban! Azt is tapasztaltam, ha olyan emberrel vagyunk egy térben, aki hiteles, aki megélte azt, amire a másik vágyik, az már önmagában erőt adó.

Ahogyan a Tiszta szex c. könyvem végén is írtam róla, az összes férfi energetikai lenyomata, akivel valaha szexuális kapcsolatot létesítettünk, ott marad a méhünkben. Az ősi mexicoi asszonyok úgy tartják, hogy minden férfi, aki valaha belénk élvezett, egy energetikai szálat hagy bennünk, amin keresztül összeköttetésben marad velünk. Nyilván valamennyien össze vagyunk egymással kötve, de akit, akiket ezen a fizikai szinten is beengedtünk magunkba, a test, az anyag szintjén is kapcsolódunk. Úgy tartják, hogy az elválás után a férfi tovább csapolhatja az energiánkat (mivel mi vagyunk a kehely, a befogadó, a tápláló „anyaföld”, amibe a magokat ültetik), főleg, ha szeretetlenül gondol ránk. Ezek az energetikai lenyomatok viszont kitisztíthatóak. Ezt azért tesszük, hogy visszavegyük (szeretettel) a saját energiánkat, autonómiánkat, teremtő erőnket. Emellett mást is tisztítunk. Azokat is, akik nem ejakuláltak belénk.

Felmerül a kérdés: miért? Minek ilyen szinten tisztítani azokat, akikkel jó volt? Én azt tapasztaltam, hogy azért, mert így erősebb és tisztább lesz a kötődés ahhoz az egyhez, akit társunkként választunk. Az emlékek megmaradnak (eleve mindenki mindenkivel össze van bizonyos szinten kötve – nyilván legerősebben a családtagok), de ez a fajta összekapcsoltság megszűnik. Mért is ne szűnne meg, amikor már csak embertársi viszonyban és nem párkapcsolatban maradunk? Mért is ne szüntetnénk meg azt a fajta kötést, ami által táplálhatjuk azt, aki már külön úton jár? A szerettet, barátságot ez nem érinti.

...kattints a teljes cikkért!

http://www.ujegyensuly.hu/spiritualitas/mi-is-az-a-meh-tisztitas-es-mire-jo