Kedves Soma,
Tíz éve vagyunk együtt a férjemmel. Van egy tündéri, gyönyörű kislányunk, aki nyáron lesz kétéves. Van egy óriási problémám, amelyet senkivel sem merek megosztani, és teljesen el vagyok keseredve…
A problémám az, hogy ritkán szeretkezünk. Ez persze nemcsak a férjem hibája, hanem az enyém is, de nap végére teljesen elfáradok (kislányunk aktivitása két kisfiú aktivitási szintjével vetekszik). De tulajdonképpen nem is ez a fő baj, hanem az, hogy amikor együtt vagyunk, a férjem egyszerűen képtelen belém lövellni azt, amit kellene. Nem tud bennem elélvezni a végén, hanem minden egyes alkalommal ő „fejezi be” magának. Ez engem annyira letör, hogy már nincs kedvem szeretkezni, mert úgyis tudom, mi lesz a vége. A másik dolog pedig, hogy számtalanszor észrevettem már a jelekből, hogy hónapok óta szinte mindennap maszturbál, amikor én már lefeküdtem aludni. A gyerekünk születése utáni időszakban még megértettem, de most már nem tudok napirendre térni fölötte. Ez már kóros nála? Félek, hogy szexológus segítségét is igénybe kell vennünk.
Teljesen kétségbe vagyok esve. Persze még nem hoztam neki szóba ezt a témát, mert biztos kínosan érezné magát.
Mit tegyek???
Köszönettel: Zsófi
Kedves Zsófi!
Először is nyugodj meg, nincsen semmiféle kóros abban, hogy a férjed nem beléd élvez és gyakorta maszturbál. Szerintem mindkét jelenség gyakori, ezen az alapon az emberiség tetemes része járhatna szexuálpszichológushoz. Számomra az elmondottakban semmiféle különös nincs.
Ami nekem sokkal inkább érdekes, az a te prüdériád, elfojtásaid. Az, hogy azt írtad: „Persze még nem hoztam neki szóba ezt a témát, mert biztos kínosan érezné magát.” Számomra azt jelenti, hogy te érzed magad kínosan. Pedig valójában olyan dologról van szó, amely a szexuális életet élő partnerek tetemes többségénél előfordul: maszturbálnak vagy megszakított közösüléssel védekeznek. Semmi extra, a szexuális élet leghétköznapibb velejárói. Számomra ez azt mutatja, hogy olyan blokk, szégyenérzet van benned a szexualitással kapcsolatban, amelyen mindenképpen érdemes dolgoznod!
Tudom, nem arra számítottál, hogy te kerülsz terítékre, hanem a párod, de én jelenleg a benned érzem a problémát.
Hogy a férjed rendszeresen maszturbál melletted, az azért van, mert valami hiányzik neki. Valamit nem kap meg. Te magad írod: zavar, hogy minden egyes alkalommal ő „fejezi be” magának, és ez téged annyira letör, hogy már nincs is kedved szexelni. Őszintén szólva, ezek után nem csodálom, hogy a férjed önkielégít.
A probléma egyik fő forrása a kommunikáció hiánya. Nagyon fontos lenne, hogy átlépd magadban a szemérem gátját, és beszélj a férjeddel arról, ami bánt! Én sajnos nem tudok teljességgel válaszolni a kérdéseidre, mert egyoldalú kommunikáció révén nem tudom megkérdezni azon fontos idetartozó kérdéseket, hogy:
– Védekeztek-e?
– Ha nem, akkor vajon szeretne-e a férjed kis testvért?
– Ő hogy éli meg az apaságot?
Ha egy férfi rendszeresen nem a nőbe ejakulál, az elsősorban azt jelenti, hogy vigyáz arra, nehogy teherbe ejtse őt. Nagyon fontosnak tartanám, hogy megkérdezd őt, miért ezt választja. Hiszen ennek is van oka. Jobban tennéd, hogy ahelyett, hogy büntetésből különféle rossz érzéseket gyártasz magadnak és neki, abba fektetnél energiát, hogy megnyisd magad a párod felé. Próbáld megérteni, vajon mi játszódik le benne most, hogy apa lett.
Számomra szokatlan, hogy senki nincs a környezetedben, akivel intim dolgokról őszintén beszélgethetnél. Ez arra utal, hogy feltehetően olyan családi mintát hoztál magaddal, ahol nem volt szokás ilyen jellegű dolgokról őszintén beszélni.
Leveledből azt érzem, hogy sok elfojtásod van a szexualitáson, intuícióim szerint generációs szinten. Ezeknek a felszámolása nem kétperces folyamat, türelemre és tudatosságra van hozzá szükség, de megéri energiát fektetni bele! Hiába nem tudunk sok-sok elfojtásunkról, sérülésünkről, attól még ott vannak a tudat alatt, és dolgoznak, szívják az energiát. Az, hogy te ilyen egyszerű dolgokról is szégyellsz beszélni a pároddal (aki a hozzád egyik legközelebb álló ember, akivel eggyé válsz), mindenképpen azt üzeni, hogy el kell kezdened önmagad felszabadításán dolgozni!
Ajánlom a tantrikus szex tanulmányozását. A tantra azt mondja, hogy mindaddig, amíg te a szexualitás terén vagy konkrétan a szex alatt bármitől is zavarba jössz, az azt jelenti, hogy zavar van benned. Az elmúlt évszázadok keresztény kultúrája rengeteg elfojtást indukált az emberiségben. Sok dologban átestünk a ló túlsó oldalára, de hát ez természetes is. Ez egy duális bolygó, itt a két pólus, a végletek összetartoznak. Ugyanazon dolog duális megnyilvánulásai. Apály-dagály, nappal-éjszaka, férfi-nő, sötét-világos, elfojtott-mohó, rabság-szabadság. És amennyire lenyomjuk a libikóka egyik végét (avagy a mérleg egyik serpenyőjét), annyira kell majd a másik oldalon ellensúlyozni, ha ki akarunk abból a végletből mozdulni.
Úgyhogy egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy az után a rengeteg hazugság, elfojtás, lélekromboló bűntudatgyártás után jelenleg a másik végletben vagyunk: a női test és a szexualitás eltárgyiasításában, a pornográfia virágzásában és a szexualitás bizonyos szintű elértéktelenítésében.
Az „arany közép” egyelőre odébb van, addig még sokat kell beszélni a szexről. Mert bár az interneten már bárki hozzáfér a legextrémebb dolgok látványához, a vizuális szabadság megélése nem elég ahhoz, hogy a szexualitás méltó helyére kerüljön. Az emberiség egyik legnagyobb ajándékának tartom a szexualitást. De – épp mivel duális a bolygónk – ez az ajándék egyben nagy csapda, nagy „átok” is. A mi fejlettségünktől függ, hogyan éljük meg, mit élünk meg általa.
Megélhetjük a féltékenység poklát, a kielégíthetetlen mohóságot, a sóvárgás önmarcangoló béklyóját, de megélhetjük az adni tudás gyönyörét, az eggyé olvadás teljességét. Ehhez azonban elengedhetetlen az önismeret. Ezt ne úgy képzeld el, mint egy KRESZ-vizsgát, hogy jó, oké, hibátlanra levizsgáztam belőle, úgyhogy kellő gyakorlat után elmondhatom: ismerem a közlekedési szabályokat. Az önismeret valójában végeérhetetlen folyamat. Ugyanis sokszor épp azáltal változunk, ami által meglátjuk magunkat. Persze vannak ránk jellemző karakterjegyeink, személyiségvonásaink, és hiszek abban, hogy igaza volt Jungnak abban, hogy egészen mélyen van egy én-magunk is. A sérüléseink, félelmeink, stresszeink pedig nem tartoznak isteni önvalónkhoz.
Mindaz, amiben te a férjeddel most együtt vagy, kettőtökből jött létre. Ehhez te is kellettél, ahogy a változáshoz is kellesz – amelyre nagy szükség van ahhoz, hogy harmonikus, boldog párkapcsolatban élj vele, aki egyben gyermeked apja is. Vigyázz rá, és dolgozz érte is magadon!
Soma Mamagésa
Az írás megjelent az Ébresztő! 2 című könyvben és a Nők Lapja Café-n.