Bizony,minden képességünk fejleszthető. Legyen az testi,lelki,érzelmi,szellemi jellegü,van választásunk,hogy mit hozunk fel,vagy nyomunk el magunkban.

Épp úgy „gyúrhatunk” bicepszre,mint nyelvérzékre,hallásra,vagy akár kétkedésre,bizalmatlanságra,bátroságra,gyávaságra,egy kapcsolat felhozatalára vagy lesüllyesztésére,önbizalomra,vagy kishitüségre. Egész egyszerüen,amibe energiát rakunk,az kezd el növekedni.Akárcsak egy szobanövény…

És az önbizalom épp az a dolog,amire nagyon érdemes tudatosan is „gyúrni”.

Hiszen ez nem más,mint az önmagunkba vetett bizalom. Vagyis hogy bizunk magunkban,abban,hogy van elég tudásunk , erőnk, tehetségünk, szerencsénk,stb…ahhoz, hogy elérjük, megvalósitsuk, megteremtsük, leképezzük azt, amire vágyunk. Ezzel kapcsolatban pedig annyit, hogy kérésünk szabadon bocsátása, vágyunk megteremtése és megerősitése előtt nagyon fontos végiggondolnunk azt, hogy vajon a lelkünk, isteni önvalónk is azt akarja-e,amit az adott pillanatban talán csak az egónk? (Persze nem szabad lenézni ezt sem, van, amikor ezt kell megélni!) Fontos elemeznünk magunkban azt, hogy milyen indulatok,érzések motiválják a vágyunkat,és hosszú távon ez milyen következményekkel jár önmagunkra és embertársainkra nézve. Ha ezzel bátran és tisztességgel szembenéztünk, akkor végülis bármihez kérhető erő és önbizalom. Egész egyszerüen azért, mert a „ kérjetek és megadatik” müködik. Mert megkaptuk a választás lehetőségét, a szabad akaratot.Köszönet érte… Azt pedig még az általános iskolában megtanultuk fizikából, hogy minden energia, és három„ megnyilvánulása” a vonzás, taszitás, és neutralitás(azaz közömbösség).

Megerősödött önbizalommal, hittel, pozitiv gondolatokkal bevonzhatjuk azt, amire valóban szükségünk van. A kishitüséggel, negativ gondolatokkal, félelemmel pedig (ahogy az ókori görögök is mondták) a félelem tárgyát. És most,hogy ennyi tanácsot adtam,adok „kalácsot is”. Mégpedig egy kineziológiábban használatos önbizalom erősitő gyakorlatot (KIT-nek nevezik).

Azt ugye tudjuk, hogy a testünk tele van energiapályákkal (meridiánokkal), energiaközpontokkal (csakrákkal), és energia pontokkal, amit akupresszúrával,vagy akupunktúrával lehet aktiválni, stimulálni. Itt is ez történik .Olyan energiapontokat és meridiánokat érintünk, amik azt a hatást érik el az agyban, testben,hogy erősödik tőle az önbizalmunk. Bevallom Önööknek, Nektek, neked, kedves olvasóm, hogy én már 12 éve élek ezzel a módszerrel (is), és rengeteget köszönhetek neki. Emlékszem, 16 éves koromban egyszer leültem, hogy mostmár precizen végigszámolom, hány testi hibát látok magamon. 64-et sikerült felfedeznem! Szóval,mélyről hoztam fel magam, de bátran mondhatom, mára már abszolút elfogadtam és szeretem ezt a nőt, aki én vagyok! Évek óta szinte minden nap megcsinálom az önbizalom erősitő gyakorlatot, hiszen tudom jól, akárcsak bármely embertársamban, bennem is rengeteg olyan képesség lakozik, ami mélyen le van nyomva. Gondoljunk csak bele! Ha csak egyetlen sejtünk memóriájára gondolunk, benne van a teremtés kezdetéig minden információ! Kihasználatlan kincsestár vagyunk valamennyien!

No de mostmár jöjjön az egyszerü,három lépcsős gyakorlat:

1. Lehajolunk,és 10-szer mindkét kezünkkel egyszerre elkezdjük finoman csipkedni mindkét lábunk achilles int.
2. Mindkét kezünk élével 10-et ütögetünk (szintén finoman) előbb a bal, majd a jobb térdhajlatunkban.
3. Ezt a gyakorlatot „vonatozásnak” neveztem el. Először a jobb tenyeremet rárakom a bal vállamra. A bal karomat derékszögben behajlitom,, ujjaimat ökölbe szoritom, és 12 kis kört irok le az egész karommal úgy, hogy mozogjon a vállam is. Majd ugyanez 12-szer visszafele is. Ugyanezt a gyakorlatot megcsináljuk a másik oldalon is. Tehát 12 „vonatozás” előre,majd hátra,és utána ugyanez mégegyszer váltva.

Ilyen egyszerü. Egy perc az egész, és akkor is müködik, ha nem hiszünk benne. Ha pedig hiszünk, nyilván hatványozottabban.(Akárcsak az akupunktúrás gyógyitások.) Az persze még erősiti is a dolgot, ha kérésünket vizualizáljuk. Én ezt játszottam egész gyerekkoromban. Szinte folyamatosan arról ábrándoztam és azon álmodoztam hajdúnánási kislányként, hogy felnőtt koromban ismert pesti müvésznő leszek, és boldog, megbecsült alkotó életet fogok élni. Most is ezt teszem. Most is tele vagyok dédelgetett vágyakkal, tervekkel. És elképzelem, kiszinezem, beleélem magam .És persze teszek is értük, ahogy szorgalmas kislányként akkoris tanultam a verseket,monológokat és minden évben 200 verssel, 50 monológrészlettel felvételiztem a Színmüvészetire. Mert a kérés önmagában még nem elég! Tenni is kell érte, és elsősorban önismerettel felmérni azt, hogy kérésünk valóban ránk van-e szabva? A Megasztárban elképesztő mennyiségü eltévedt embert láttam! Olyanokat, akik önismeret hiján légvárakat épitettek maguk köré. Olyasmiben hittek, olyasmire vágytak, amihez valójában nem volt semmi közük. Ezt a fajta identitászavart a pszichológia „selfdiszkrepanciá”-nak hivja. Az azt jelenti,hogy a vágyott, idealizált én és a valós én között óriási távolság van!

Ezt csak azért mondtam el,hogy mielőtt valamire „rágyúrunk”, vizsgáljuk meg ,hogy valóban hozzánk illő, nekünk való-e,és tényleg szükségünk van-e rá önmagunk és mások örömére. És ha igen, akkor hajrá, ne fogjuk vissza magunkat, hiszen van választásunk!Éberséget hozzá!

Soma Mamagésa