Eddigi életemben hét komolyabb szenvedés periódusom volt. Tehát nem egy-egy szenvedésről írok, hanem periódusokról. Úgy tartják, hogy a fejlődéshez kell a szenvedés. Buddha egyenesen azt mondta: szenvedés nélkül nincs fejlődés. Ezt én nem hiszem. Megtapasztaltam, hogy a puszta jó által is fejlődtem. Ezek voltak a legnagyobb szenvedéseim és hozadékai:
- Az első a krónikus bronchitisem (légcsőhurutom) volt egészen parányi koromtól 16 éves koromig, amíg a szüleim el nem váltak. Addig ugattam. Nem lehettem bölcsődés, óvodás, közösségi életre alkalmatlannak tartottak emiatt. Rendszeresen injekcióban kaptam az antibiotikumot.
- A 2. a kamaszkor maga. 11 éves koromra 173 cm-es lettem (3-mal kevesebb, mint most), szégyen és megszégyenítés közepette jött meg a menstruációm, aminek a hatására az addig majdnem egyenes, nagy hullámú, fényes, dús hajam elkezdett szőrzetszerűvé átalakulni. 6 éven át vizeztem esténként a hajam, kendővel, vagy sapkával szorítva le, hogy egyenesedjen, de csak korpás lett. A kamaszkor és az öngyűlölet naponta növesztette az arcomra a vörös udvarú gennyes pattanásokat, volt, hogy annyira betakartam az arcom télen, hogy szinte csak a szemem látszott ki. 64 testi hibámat számoltam meg, még huszonéveim elején is volt olyan, hogy úgy éreztem, annyira csúnya vagyok, hogy nincs jogom az emberek közé menni, és a látványommal terrorizálni őket.
- A menstruációm 39 éven át gyötört. Egy szál magamban benne van a teljes mohácsi csata, úgy a rengeteg, bőséges áradással kifolyt vérben, mint a szenvedésben, amit minden hónapban átéltem a falat kaparni tudó görcsöléseimmel.
- 29 éves koromban (anyám ennyi idősen került pszichiátriára) a hangszalag gyulladásból csomó lett, amivel másfél hónapig non-stop, azaz éjjel-nappal köhögtem, az utolsó napokban már véreset köpve. Négy antibiotikum kúra után akarták lézerrel lemetszeni.
- A fiam először 10 hónaposan, aztán 2 és fél évesen került kórházba légcső szűkület miatt. Kikötözték a kis testét, úgy kapta infúzióban a gyógyszereket. Kb.3 éves koráig rendszeresen volt neki is légcsőhurutja, sokat szenvedtünk vele.
- A férjem 2 évig volt szerelmes, tartotta fönn a kapcsolatát. Én ebből 21 hónapig non-stop szorongtam, olyan regressziókat élve meg, hogy volt, hogy saját magamat rángattam ki zokogva az anyai nagyanyám múltjából, mert ráébredtem, hogy ez már nem is az én elhagyatásom, nem is az én életem, hanem az övé.
- 47 évesen, azaz 3 éve kezdtem el klimaxolni, ami életem egyik pokla. Napi 20-30 erőteljes hőhullám (volt, hogy 50-60 is volt), főleg éjszaka, de egy ideje már nappal is. 3 éve nem tudok aludni, még ahogy írok róla is könny szökik a szemembe. És igen, ezekhez a testet-lelket kikészítő hőhullámokhoz időnként jönnek az érzelmi hullámok is. No, meg a saját nőiségem újra meghatározása és identifikálása.
No de mi lett mindebből a hasznom?
.... kattints a teljes cikkért:
http://www.ujegyensuly.hu/onismeret/legnagyobb-szenvedeseim-es-hozadekai