Kedves Soma!
Nehéz döntés előtt állok, a 17. évében lévő lányom szerint maradi vagyok, mert egyelőre nem engedem meg, hogy néhány osztálytársnőjéhez hasonlóan az én lányom is együtt aludjon a fiújával. Általánosságban is úgy gondolom, hogy első a tanulás, elég kell hogy legyen hétvégén meg hét közben egy-egy találkozás, de ettől a fiútól meg különösen féltem. Mindig azt mondom neki, nem kell a dolgokat siettetni. Ő pedig azzal érvel, hogy keveset tudnak találkozni (70 km távolságra lakik a fiú most került oda nevelőszülőkhöz , eddig ott lakott, ahol mi). És minket (szüleit) okol, hogy ha ez így megy tovább, szakítani fognak. Sajnos a fiú elég labilis (otthoni problémái miatt már öngyilkosságot is megkísérelt). Nincsenek barátai, pedig középiskolába jár, tíz körömmel kapaszkodik a lányunkba, és az az érzésünk, hogy el fogja távolítani őt tőlünk.
Úgy gondolom, ha megengedem az ottalvást, pillanatnyilag boldogok lesznek, de hosszú távon nem tudja majd elengedni a lányomat, túl fiatalok még
Van-e arról tudomásod, kedves Soma, hogy tényleg annyira elharapódzott a mai tinik között ez az ottalvásos dolog?
Köszönöm, hogy elolvastad levelem.
Várom válaszodat, köszönettel: Egy aggódó anyuka
Kedves aggódó anyuka!
Nekem pedig az az érzésem, ha nem tudsz a lányodban megbízni, és megtiltod, hogy együtt aludjon 17 évesen a szerelmével, az fogja eltávolítani tőled, tőletek őt. Évtizedek óta téma már az, hogy a szülő és gyerek közötti valódi kapcsolat lélektől lélekig zajlik, nem pedig a hatalmi dráma alapjaira fektetve. (Miszerint ki az erősebb, befolyásosabb, hatalmasabb, vagyis a fölérendelt.) Ezzel is foglalkozik a Gordon-féle PET-módszer. (De ez nemcsak a szülő-gyerek, hanem a férj-feleség, főnök-beosztott viszonyában is ugyanezt mondja.)
A fejlődéslélektan egyik alapkönyve Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyve. Mindenképpen ajánlom neked! Ő már 40 évvel ezelőtt leírta, elmondta, hogy csakis az őszinteség, bizalom, partnerkapcsolat az, amelyen a jó szülő-gyermek viszony alapulhat. Ez nem azt jelenti, hogy ezzel egy szülő elveszíti a szülői méltóságát vagy pozícióját. Ellenkezőleg! Ha a szülő a bizalmon és a szereteten alapulva pontosan érzi, hogy hol van adott esetekben a határ, akkor azt a gyermek is jobban meg fogja érteni, és el fogja fogadni, hiszen tudja, hogy ez az ő valós érdekeit szolgálja. De nem hiszem azt, hogy egy 17 éves lány esetében az az ő valós érdekeit szolgálja, hogy nem bújhat oda éjszakára a szerelméhez.
Én 15 éves voltam, amikor az első fiúm nálam aludt, és csókolózáson kívül még több mint egy évig nem volt semmi. A 18. évemben voltam, amikor elvesztettem a szüzességemet, és tudom, hogy mennyire fontos volt az előtte levő felkészítő időszak, amíg megismerhettem és megszokhattam a fiú és önmagam testét egyaránt. Ha egy lány (vagy akár fiú) el akarja veszíteni a szüzességét, úgysem fogja semmi és senki meggátolni ebben. Nemegyszer hallottam már olyanról, aki lépcsőházban vagy bérház pincéjében vesztette el. No meg nyáron ott van a természet, a maga végtelen lehetőségeivel
Köztudott, régi közhely, minél jobban tiltanak valamit, annál vonzóbb lesz. Az én 14 és 16 éves gyerekeimnél rendszeresen itt alszanak a barátaik, akikkel nekem is bensőséges lelki kapcsolatom van. Hiszen nagyon fontos, hogy szeressem és ismerjem azokat az embereket, akik a gyermekeimnek olyan fontosak. Teljes mértékben megbízom mindkettőjükben, a szexualitásról, az idevezető útról és az ehhez való megérésről sokat beszélgettünk. Úgy gondolom, ha bármilyen tekintetben egy gyermekben megérett a kérdés, akkor a válaszra is érett.
A lányod egy éven belül felnőttkorú lesz, és ha esetleg úgy dönt majd, hogy nem kíván veletek élni, jogilag akár el is mehet, nem hozathatjátok őt vissza rendőrrel. Nekem az életemben az egyik legfontosabb dolog, hogy a gyerekeimmel igazi szeretetteljes (tehát még egyszer mondom: bizalmon, elfogadáson, megértésen, őszinteségen alapuló) lelki kapcsolatom legyen. És ez nem megy bicepszből, akaraterőből, tiltásból, rajtuk való uralkodásból. Azt szeretném, ha majd ők 30 évesek lesznek (én pedig 5560 közötti), akkor is a barátaim legyenek, és mindent meg tudjunk egymással beszélni. Nem szeretném, ha valaha is illemből látogatnának, felvéve egy maszkot, amivel majd a szülőknek szóló rendes arcukat mutatják. Mennyi ilyet láttam és látok! Ha ezen a vonalon maradsz, szerintem te is elérheted ezt
Persze ebben a korban a tanulás az egyik legfőbb feladat, de a másik, legalább ennyire fontos: az önismeret. Keresni, kutatni önmagukat, saját határaikat és nemiségüket. A tizenévek eleje-közepétől a nemiség az egyik fő téma, és ez így egészséges. Tehát a tanulás mellett a nemiség, az önismeret éppúgy az első helyen vannak. És ha egy szülő megengedi, hogy a 17 éves gyermeke mellett ott aludjon az udvarlója, azzal a gyerek azt fogja érezni, hogy a szülei megbíznak benne, tudják, hogy jól dönt, tiszteletben tartják a döntését, érzelmeit. Ezáltal a szülő is közelebb kerül a gyermekhez és a gyermek is a szülőhöz. Tiltásoddal lefojtod a fiatalokban növekvő vágyat, és egy napon akár azon is kaphatjátok magatokat, hogy a lányotok nem jön haza, elszökik egy éjszakára, még annak az árán is, hogy esetleg megbüntetitek (amivel a köztetek levő távolság csak még tovább fog nőni, hiszen megszakad a bizalom, ami az egyik legértékesebb, óvni való kincs). Biztos vagyok benne, hogy valahol Britney Spears is azért csinálta azt a butaságot, hogy 52 órára feleségül ment kislánykori fiújához, mert (tudatosan vagy tudat alatt) meg akarta mutatni zsarnok anyjának, hogy ő egy autonóm, önálló lény, aki maga szeretne a saját élete fölött rendelkezni. Egy ponton túl egy szülő minél jobban rátelepszik a gyermekére, annál jobban elveszi gyermeke önbizalmát. Azt, hogy ő merjen bízni önmagában, a saját döntéseiben. Egy év múlva nagykorú lesz, ha nem hagyod, hogy bizonyos dolgokban már döntsön az életéről, és megismerje a saját döntéseinek a következményeit, akkor elönállótlanítod és elgyengíted őt! Bízzál benne! Ha a saját anyja nem bízik benne, akkor ki mástól várja ezt? Vagy azt gondolod, hogy a gyermeked direkt rosszat akar magának?
Szegény kissrác (a lányod udvarlója), neki is biztos nagy szüksége lenne egy meleg, elfogadó közegre, támogató szeretetre. Az egyik legcsodálatosabb dolog a világon a jól irányzott emberi segítségnyújtás. Pont egy ilyen srác előtt becsukni az ajtót, aki ennyire ki van éhezve a szeretetre? Persze megértem valahol a te aggodalmadat is, de hát miért gondolod azt, hogy ez a fiú lesz a vőd? Ezek a gyerekek még csak most kezdik megismerni a nemiséget, a párkapcsolatot, a szexualitást, önmagukat. A lányod nem 5 éves, hogy megtiltsd neki a szerelmet, mint egy kisóvodásnak a gyógyszeres fiókban való kotorászást! Egyébként pedig az a véleményem, hogy a gyereknevelés innentől kezdve kb. be is fejeződött. Zsarnokoskodni lehet, de az nem nevelés. A legtöbb, ami nevel egy gyereket, az nem más, mint az a példa, amit a szüleitől látott. Vagyis ahogy ti éltetek, éltek. Az, hogy melyik kezében fogja a villát, csupán szocializáció kérdése, azt a suliban is megtanulhatja. Még egyszer ajánlom a fent említett irodalmakat, és hogy próbálj meg a szíveddel gondolkodni, ne csak az eszeddel. Ha megadod a gyermekednek a bizalmat, akkor benned is gyógyulni fognak azok a sebek, amik miatt ez most nincs meg benned. Hiszen nemcsak mi tanítjuk a gyermekeinket, hanem ők is.
Minden jót: Soma Mamagésa
Az írás megjelent az Ébresztő! 2 című könyvben és a Nők Lapja Café-n.