Egyre több olyan visszajelzést kapok nőtársaimtól, hogy a 2 jellemző, fő probléma az, hogy hol vannak a férfiak, akik képesek, és akarnak elköteleződni, illetve, hogyha ez megvan, akkor mért nem jön a baba. Nagyon komoly, összetett kérdés, amire nyilván ilyen terjedelemben csak felszínesen lehet válaszolni, de most mégis indíttatást érzek arra, hogy szóljak néhány szót. Ezt a kérdést meg lehet válaszolni fizikai, érzelmi és szellemi szinten, amit az Új egyensúly könyvemben meg is tettem. Ami most mindezeken felül legerősebben dörömböl bennem, az az, hogy alapvetően úgy látom, hogy azért rettegnek (főként a férfiak) az elköteleződéstől és gyermekvállalástól, mert féltik a szabadságukat. Ahhoz, hogy növekedjen az elköteleződéshez és gyermekvállaláshoz való elhívódás (tehát nem külső nyomás), két alapvető dologra lenne szükség.

1. Az autonómia és elköteleződés egyensúlya.

Ez azt jelenti, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy mindennemű egymás birtoklása totális illúzió. 26 éves kapcsolatom során megerősödtem abban a tapasztalatban, hogy onnan tudom igazán, hogy a párom szeret, hogy mellette szabadabb lehetek.

2. Amíg nem fogják itthon is támogatni a nyugati előre vivő példákra támaszkodva a kismamák részmunkaidőben való elhelyezkedését, addig bármilyen támogatást is adjon a kormány, nem lesz előre lépés.