HOGYAN FÉRNEK EL A BENNÜNK ÉLŐ ISTENNŐK? – A NŐI SZEREPEK INTEGRÁLÁSA, HOGY TELJES ÉLETET ÉLHESSÜNK
Évezredek óta tudják, tapasztalják és definiálják a különféle kultúrákban élő emberek a bennünk élő (arche)típusokat, azt, hogy egyetlen emberi életen belül milyen sokféle én-minőségünk jön elő, milyen sokféle élethelyzetben kell megfelelnünk, és hogy ezek hogyan illeszkednek, harmonizálnak, vagy épp zárják ki egymást. Azt tapasztalom, hogy a mai nőkre ez különösen érvényes, hiszen talán még soha nem nyílt meg számunkra az a lehetőség, hogy akár egyszerre élhessük meg a bennünk levő alapvető női minőségeket – ha már készen állunk rá, és valóban erre van szükségünk.
A görög mitológia istennői a bennünk élő én-részek analógiái
Az ókori Görögországban nagy kultusza volt a sokistenhitnek, nevén is nevezték az isteneiket, tudva azt, hogy ha valamit nevén neveznek, és abba energiát raknak (imádkoznak hozzá, hisznek benne ), annak a támogató ereje visszajön az életükbe. És ez így van, ez a lét egyik alaptörvénye. Amire figyelünk, amibe energiát rakunk, amíg el nem érjük a túlzott akarás (hiperszándék) határát, addig az növekszik. (A görcsös, avagy túlzott akarással már épp az ellenkezőjét érjük el annak, amit – úgy gondoljuk – hogy szeretnénk.) Amiben elkezdünk hinni, az már van. Amiben sok ember hisz, az már csak a belerakott hit által is létezik. Úgyhogy ezek az istennők léteznek, a mélyban (az emberiség eddigi útjának köszönhetően) valamennyiünkben ott vannak.
Ezt megközelíthetjük onnan is, hogy az eddig megnevezett istenek és istennők bennünk élnek. Elődeink hozzájuk imádkoztak, a ma tudatos embere belülről halad kifelé, vagyis felismeri önmagában az istent/istennőt, és tudatosítja azt, hogy jelen életperiódusában, helyzetében melyik én-részét (mint benne élő isteni archetípust, minőséget) érdemes erősítenie.
Erről jó néhányan írtak könyvet a rég múltban és ma is, én most Jean Shinoda Bolen japán származású amerikai pszichiáter könyvét ajánlom nektek ebben a témában, aminek a címe: Bennünk élő istennők. A görög mitológia istennő-alakjaiban az örök női szerepek máig erős jelenlétét és ösztönkésztetéseit ismerte föl. Arra tanít, hogy önmagunk megismerése által, belső „istennőink” megszólításával váljunk a saját életünk főnökévé, (hogy az Új egyensúly oldalhoz stílusosan fejezzem ki magam): arra ösztökél ez a könyv, hogy váljunk a saját hajónk kapitányává, ne csak matrózok legyünk rajta. Ehhez pedig nyilván az is kell, hogy felismerjük, hogy az élet vizén merre hajózunk, merre van az irány, és mely én-részeink (bennünk élő istennők) segíthetnek ebben.
Nézzük sorra, hogy kik is ezek a bennünk lakó, és minket segítő istennők, és hogyan jelennek meg a mai élet színpadán!
A sebezhetetlen, szűz istennők: Artemisz, Athéné és Hesztia
Két fő csoportjuk van, a szűz és a sebezhető istennők, illetve külön lesz szó Aphroditéról.
A szűz istennők: Artemisz, Athéné és Hesztia. Ez a típus hordozza magában a függetlenség és sebezhetetlenség biztonságát, az autonómiát, az önállóan boldogulni tudás képességét, és az ezzel járó öntudatosságot is.
Ha valakiben egy szűz istennő dominál, az azt jelenti, hogy személyiségének egy tetemes része érinthetetlen, másoktól független, és nem azt, hogy szó szerint, a fizikai szinten is szűz. Önazonos, és számára egyetlen valódi hűség van: az önmagához való hűség.(Bennem is ez a minőség dominál, annak ellenére, illetve azzal együtt, hogy férjnél vagyok.) Önbecsülését – ahogy terveit és céljait is- önmagából meríti, nem vár mások visszajelzéseire. Amit tesz, nem azért teszi, hogy másoknak megfeleljen, hanem azért, mert abban hisz, azt tartja hitelesnek, azt érzi elhivatott feladatának. Ennek az őstípusnak a kifejeződési formái a különféle önérdek érvényesítő, önsegítő nő egyletek, közösségek is. (A saját alapítványom ’98 óta: http://www.nok2000nyitottkapu.hu/, amiben alapvető feladataim egyike nőtársaim segítése, fölébresztése, felemelése és felszabadítása, amit kurzusaim, írásaim, előadásaim, szertartásaim, és az általam létrehozott női közösségek által valósítok meg.)
- Artemisz – az ön(érdek)érvényesítő Amazon. (A rómaiaknál Diana.) Ő a vadászat és a Hold istennője. Szűz vadász, a nők és kislányok védelmezője. A független női lélek megtestesítője. Öntudatos, hű önmagához. Képes a saját elhívódására, elhivatottságára koncentrálni, elkötelezett, kitartó, céltudatos, saját útján nem szorul külső megerősítésre, férfi nélkül is egész embernek érzi magát. Éppen ezért képes helytállni a férfihierarchiában, elfogadja, sőt élvezi a versengést. Harcos természet,aki kiáll akár önmaga, akár mások igazáért. Szolidaritást vállal a gyengébbekkel, elnyomottakkal, szívesen tanítja, vezeti a fiatalokat. A mai egyedülálló, jellemzően szakmailag elhivatott, a karrierjéért, munkájáért önállóan harcoló, kiálló őstípusa is Artemisz.
- Athéné – a bölcsesség istennője. Pallasz Athéné (a rómaiaknál Minerva) igen sokrétű istennő. Egyrészt a bölcsesség, a tudomány, a női mesterségek (szövés-fonás, fazekasság), másrészt a hadviselés, a stratégia istennője, számos földi hős védelmezője, tanácsadója. Athénét a jobb agyféltekei működés jellemzi, a „józan paraszti ész”, a racionalitás, a gyakorlatiasság megtestesítője. Nagyszerű stratéga, az jellemzi, hogy döntéseiben az eszére és nem a szívére hallgat. Jó vezető, és nem csak a gyakorlatiassága miatt, hanem mert ő az, aki nem engedi, hogy az indulatai eltérítsék, vagy az érzelmei befolyásolják őt. Céltudatos, gyorsan cselekvő ,előrelátó, és tud nemet mondani, felelősséget vállalni. Képes a józan kompromisszumokra, fejlett diplomáciai érzéke van, így ez a nő tipus gyakorta megtalálható a legfelső vezető testületekben , területeken (pl. politika, cégek felső vezetői).
- Hesztia – a házi tűzhely és a templom istennője. Hesztia (a rómaiaknál Veszta) szűz istennő, vagyis Artemiszhez és Athénéhez hasonló abban az értelemben, férfi nélkül is egész embernek érzi magát, a saját útját járja. Viszont ő (ellentétben az előbb felsorolt két istennővel), nem kifele, hanem befele figyel. Ő egy introvertált karakter, akinek nem kell a pörgés, nem érdekli a karrier, hatalom, ő a magányt, a csendet, a nyugalmat kedveli, az élet mélyebb belső értelmét, végső céljait keresi. Ő az otthonok és a templomok láthatatlan, és a legnagyobb tiszteletnek örvendő istennője, akinek az útja az önismereten át az önként vállalt szolgálat, ami adott esetben lehet a háztartás is. Az otthon valódi melegét ez a minőség teremti meg, emellett a vallási közösségekben is számtalan ilyen típusú nőt találunk.
A sebezhető istennők: Héra, Démétér és Perszephoné
A sebezhető istennők: Héra, Démétér és Perszephoné. Jellemző rájuk, hogy mindhárman valamilyen sérelmet szenvedtek el a férfi istenektől: bántalmazták, megcsalták, megalázták, elrabolták, de akár meg is erőszakolták őket. Ezek a sérülések más-más reakciót váltottak ki belőlük: Hérában dühöt és bosszúvágyat, Démétérben és Perszephonéban pedig depressziót. Mindhármójuknak stressze van a férfiakon.
- Héra – a feleség. Ő a bennünk élő feleség őstípusa. Héra (a rómaiaknál Juno) a házasság istennője, ő a főhivatású feleség megtestesítője. A férjéhez fűződő kapcsolat, a feleségszerep dominálja az életét, ennek a megélni tudása jelenti számára a boldogságot, vagy boldogtalanságot. Ez a legfőbb kapcsolódása, teljes mértékben képes elkötelezni magát, és minden nehézség ellenére kitart a választottja mellett. Saját, személyes ambíciója nincs, szolgálja a férjét és a családját. Az ennyire erős kötődés (és a saját autonóm életről való lemondás) is egyfajta véglet. Ugyanis kiszolgáltatottságot szül. Mindezekből következik, hogy Héra számára a munka mindig csak másodlagos lehet. Bármilyen képességei is vannak a munkában, lehet okos és sikeres, ez önmagában nem teszi boldoggá, ha nincs férjnél, nem érzi teljesnek, boldognak magát. Épp ezért a saját céljait alárendeli férje céljainak. A patriarchális időszak ezeknek a nőknek kedvezett, és sokan még most is ezért vállalják ezt a fajta alárendelődést. (Sokan pedig azért, mert nem tudnak kiszakadni a hozott mintákból, illetve tele vannak félelemmel, önbizalom hiánnyal, kishitűséggel.) Az igaz Héra archetípusnak az életműve maga a házasság. A kapcsolatban a szexualitás nem meghatározó, Héra érzékisége csak a férjére koncentrálódik.
- Démétér – a nagy anya. Déméter (a rómaiaknál Ceres) a termékenység, az anyaság, a gabonaföldek és az aratás istennője. Déméternek az anyaság, a gondoskodás, a táplálás tölti be egész életét, ez határozza meg az ő boldogságát. Ez az anyai ösztön, gondoskodási vágy táplálékadó hajlam minden kapcsolatában megjelenik, anyaként viselkedik férjével, barátaival, munkatársaival is. (Ez is nagyon jellemző rám.) Lételeme az adakozás, gondoskodás, amihez fontos a „leföldeltség”, hogy legyen benne gyakorlatiasság. Az ilyen típus már kislány korában is leginkább gondoskodni szeret, a babáját ringatja, öltözteti, eteti órákon keresztül, akár egyedül is. Nagyobb lányka korában örömmel és felelősségteljesen vigyáz a rokonok, vagy szomszédok kisgyerekeire is. Jellemző rá az anyáskodás, az együttérzés, a bajba jutottak támogatása. Már fiatalon vágynak az anyaságra, ezért sok Déméter igen korán megszüli első gyermekét. Ez később akár nehézségeket is hozhat számára, de a gyermeke akkor is mindenek felett az első számára. Túlzott gondoskodás szükséglete idővel kimerítheti és elsárkányosíthatja.
- Perszephoné – a lelki mélység istennője. A rómaiaknál Proserpina( Démétér és Zeusz leánya, Hádész felesége) kétarcú istennő: egyrészt örökké engedelmes gyermek, az anyja leánya, másrészt érett asszonyként az alvilág istennője. A passzív, befogadó, a férfival harmonikus lelki egységet kialakítani képes, örökifjú nő típusa. Ő egyfajta engedelmes gyermek-asszony. Nnem irányítja életét, inkább hagyja, hogy sodorják az események. Erős kötődés jellemzi az anyjához fontos számára, hogy az anyja mit mond, és hogy elégedett legyen vele. Ezt az irányítást később igen gyakran a férje veszi át. Mivel nagyfokú alkalmazkodóképessége révén rendszerint megérzi, hogy mit várnak el tőle, igen empatikus és, intuitív lesz. Ez teszi később alkalmassá arra, hogy "belelásson" mások lelkébe, s ez érett korában az "alvilág" vagyis tudatalatti értőjévé és érzőjévé teheti őt. Lelkizős alkat lesz, aki megérzi azt, ami a másik emberben a mélyben munkál.
Viszont ez a típus sosem lesz vezető. Hiányzik belőle az elhivatottság, az önállóságra törekvés, az önérvényesítés vágya és képessége. Munkahelyén is a megfelelés vágya vezérli. Ahogyan arra vágyott, hogy anyjának, később férjének megfeleljen, ez a marad a munkahelyén is, örül, ha kollegái, főnöke elégedett vele. Ha Perszephoné érett minőségében felfedezi önnön értékeit, a nyitottságát, empátiáját, intuitív képességeit, segítő készségét, akkor pszichológus, terapeuta, természetgyógyász válhat belőle. De akár még író, költő , festő, vagy más kreatív asszony is lehet belőle. Ahogyan nagyszerű feleség is lehet. Perszephoné, mint engedelmes, jó kislány gyakran hagyja, hogy döntsenek helyette, hogy meghódítsák, „elrabolják a szívét.” Ebbe is szeret, képes belesodródni.
Autonómia vs. alárendelődés: és akkor ott van Afrodité
Ha megfigyeltétek az istennők két csoportját, az első csoport autonóm, nincs szüksége férfira, a második csoport pedig hajlamos alárendelődni. Úgyhogy most jöjjön Afrodité, akinek kell a férfi, és szereti is azt, amit a férfinak adhat, és tőle kaphat! Hogy meddig, az más kérdés…
- Afrodité – a csábító nő. Ez az őstípus hordozza a szépségben, szerelemben, szexualitásban való jelenlétünket. Segíti a bennünk élő kreativitást és teremtő képességet, a nőiség vénuszi minőségének a kinyílását. Amikor élvezzük azt, hogy vonzó, a nemiségét élvezni tudó nők vagyunk. Az Afrodité nők adnak a külsejükre, szeretnek szépítkezni, öltözködni, csinosodni, tetszeni, képesek a szexualitásban odaadóak lenni, élvezni azt, aminek a birtokában vannak.
...kattints a teljes cikkért!