Hogy mikor a legjobb anyává válni? Nyilván, amikor megtaláltad a társad, és jön a lélek, és nincsenek olyan végletes, zavaró körülmények, amik a szülők és főképp a baba testi-lelki állapotát erősen befolyásolnák negatív irányban. (Arról az evidenciáról nem írok, hogy kiskorúként nem optimális szülővé válni, de a világ olyan színes és gazdag, hogy még erre is lehet ellenpélda.)

Ebben a rövid mondatban benne van a lényeg, ugyanis ha az ember a társát megtalálja, nem fogja azt mondani, hogy nem akarok tőled gyermeket, és ebben a helyzetben nem lesz erőszak a baba megtartása. Viszont aki egy párkapcsolatban X év után is azt mondja, hogy nem akar a párjától gyermeket, miközben a másik fél szeretne szülővé válni, az vagy nem a társa mellett van, vagy pedig az illető benne ragadt a sérült kisgyermek énjében, és amíg ezt nem látja és nem gyógyítja meg, addig nem is tud tovább lépni. Úgy gondolom, hogy nagyon sokaknak egy életen át nem adatik meg, hogy a lélektársukkal testi szinten találkozzanak, mégis joguk van anyának, vagy apának lenni, és vágyhatnak is rá. És még olyan is lehet, hogy egy bizonyos időre, mint egy útitársat, szövetséges találja meg az egyik fél a másikat. (Ilyenkor szoktak elválni, mint pl. az én szüleim is, és alapvetően egyre többen.)

És most jöjjön néhány fontos és elgondolkodtató idevonatkozó tény. A szegény emberek hamarabb válnak szülőkké, és az, hogy a jobb társadalmi helyzetben levő nők a szülést koncepciózusan (tehát nem csak azért, mert akkor jön össze) kitolhatják 40 fölé, abban nem csak a várható élettartam növekedése játszik szerepet, hanem az is, hogy a minőségibb élet, étel lehetővé teszi ezt. A szegénységben élők teste és lelke hamarabb megkopik, elfárad a lelketlen robottól, a perspektívátlan rabszolgamunkától, úgyhogy ha nem szül 40 éves koráig, erősen lecsökken az esélye annak, hogy ez után még legyen gyermeke. Ráadásul mivel sokan nem látnak maguk előtt más perspektívát, mint a szülést, ezért a benne levő életigenlés miatt ezt választják.

Míg a szociálisan jobb helyzetben élők (ebben benne van az iskoláztatás is, nem csak a testi szükségletek minőségibb jelenléte) megengedhetik maguknak, hogy tudatosabban álljanak a szülővé váláshoz. És ez persze fordítva is igaz: egy iskolázottabb, tudatosabb, társadalmilag úgymond jobb helyzetbe született embernek igénye van arra, hogy ne csak testileg mondhassa el magáról, hogy felnőtt.

Éveken át jártam az ország mélyszegénységben élő roma telepeit, és igen, az egy dolog, amikor az ember olvas róla, vagy videón, tévében megnézi, hogy milyen az, amikor egy 18-20 éves lánynak 4-5 gyermeke van, de ezt élőben érezni, látni, számomra intenzív élmény volt. Gyönyörűek a roma gyerekek, emlékszem, amikor először mentem le Ózd-Hétes telepre, és egy kupacban először láttam ennyi roma kisgyereket, az volt az első meglátásom, benyomásom, hogy: úristen, de szépek ezek a nagy fekete bogár szemű, csillogó bőrű és hajú, gyönyörű fehér fogú gyerekek! Viszont átlagban 40 éves korukra elnyűtt, megfáradt, koruknál jóval idősebb, szinte idősnek tűnő felnőttekké válnak. Ebben az életkorban még senkit nem láttam, aki azon gondolkodik, szüljön-e még.

Amikor először ütöttem be a youtube-on, hogy: asian work, azaz ázsiai munka, vagy extremely fast people , vagy extremely fast workers, valami zsigeri szomorúság jött föl bennem. És hiába vettem elő a sok spiri közhelyet, hogy a lélek ezt választotta, meg hogy van egy olyan mélység, hogy minden csak egy tapasztalás, és hogy újra és újra megszületünk, és biztos, hogy én is voltam rabszolga, és hogy ez egy „tapasztaló bolygó”, azt éreztem, hogy valami mélyről jövő betegség, sötétség, fekély borítja be a földet. Eluralt minket az anyag, belesüppedtünk, mint a sárba ragadt kocsikerék, ami ahelyett, hogy kijönne ebből, egyre mélyebbre vergődi benne magát. Emberéletek milliárdjai mennek el a pénz utáni hajszában, és mire a végére érnek, szembesülnek azzal, hogy ennyi volt.

...kattints a teljes cikkért!

http://www.ujegyensuly.hu/eletmod/mikor-a-legjobb-anyava-valni-i-resz