A fájdalomtest tisztítása elindítja a változást
Minden változás lényegisége a különféle szinteken való tisztulásunktól függ. Eckhardt Tolle azt írja az Új föld című könyvében, hogy a nőknek olyan nagy a „fájdalomteste”, hogy ha nem kezdik el tisztítani (vagyis a hozott sérüléseket, sebeket, lejárt hitrendszereket felismerni, kigyomlálni, elengedni, begyógyítani, feldolgozni), akkor nem fogunk tudni a jelenben lenni.
A több ezer év patriarchális időszaka annyi bántást, abúzust, megaláztatást, elnyomást, kompromisszumot halmozott föl bennünk generációk és életek hosszú láncolatán át, hogy most ezektől muszáj tisztulnunk, hogy napról-napra egyre inkább a saját életünket éljük. Hogy visszavegyük a saját életünket.
És kapjuk is hozzá folyamatosan a segítséget. Újabb és újabb módszerek jönnek le, amik által tisztíthatjuk a testünket, lelkünket. Tisztíthatjuk a vérvonalat (amit az őseinktől hozunk), a lélek vonalat (amit az előző életeinkből), a prenatális és perinatáis időszakot (várandósság, megszületés, utána jövő kisbaba korszakunk), a hitrendszereket, amik meghatározzák a gondolatainkat, azok pedig az érzéseinket, majd az energia testünket.
Ez a csodálatos beszámoló azt a mély belső utazást írja le, amit a közelmúltban egy asszonytársam élt meg a méhtisztító szertartásomon. Mivel ő egy héttel korábban is volt nálam, és akkor kifejezetten azoknak a férfiaknak a lenyomatát tisztította magából, akikkel szexuális kapcsolatba lépett, most még mélyebbre tudott menni.
Csak végigolvasni is szédítő, hogy mindannyian mi mindent hozunk magunkkal. Köszönjük neki ezt a megélést, és hogy megosztásával kiposztolta nekünk a közösbe ezt a tisztulást.
Soma mamagésa
Íme a beszámolója:
Meg voltam győződve, hogy a szombati alkalommal minden pasi felkerült a listára… Meglepődve tapasztaltam, hogy a hétvégén még egy-két pasi emléke feljött, így ők is felkerültek a tisztítandó listára.
Elsőként a „lemaradt” arcok jöttek fel, köztük újra megjelenve Edward is. A köztük levő tisztán jövő összefüggés, információ az volt, hogy „eladtam a lelkem” az anyagi biztonság reménye, illúziója érdekében – annak ellenére, hogy mindig is önellátó, talpraesett, céltudatos nő voltam. És ők szívták a vérem, használtak, kihasználtak és jóval többet vettek el, mint amit adtak, mint amit kapni véltem. A szertartás során tehát visszavettem az elvett erőmet, és visszaadtam azt a csekély anyagi dolgot, amiért ők cserébe használtak, kihasználtak.
Miután nem jött fel több férfiarc a söprés után, hagytam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. A következő rész a méhemből indult, édesanyám jelent meg: a dolgozó, erős, céltudatos, kreatív, harcos asszony, aki keményen dolgozik. Majd megjelent édesapám, a „másik oldal”, a férfi, aki „jogos” jussa az anyagi javaknak, és hiába a nő teremtett meg mindent, övé a dicsőség, a haszon, az élvezet. És felerősödött a két oldal, a vérvonalbeli erős asszonyok, elnyomott asszonyok és a férfiak vonala. Megjelent az erős többes szám: „Kérjük ami miénk, vigyétek ami a tietek.”
Majd megjelentek a vérvonalbeli nők, akik abúzus, gyerekvesztés áldozatai voltak. Elsőként apai nagyanyám, aki erőszak áldozata volt, tönkretették a méhét, halálos ágyán is női betegségben szenvedett. Majd az ő lánya, nagynéném, Klárika, akinek nem volt még 18 évesen menzesze, és ezért öngyilkos lett. Majd másik nagynéném Terézke, aki több gyereket is veszített és a fájdalom által végül az életét is, mert most jelenleg élő-halott, gondozásra szorul. Majd édesanyám elveszített gyermekei, anyai nagyanyám halott gyermekei és a vérvonalon történt gyerekveszítések, csecsemőhalálok, a nők által megélt fájdalmak, amelyek óriási súlyként nehezedtek a mellkasomra. Egy nagy heti szent éneket hallottam folyamatosan „Áll a gyötrött Isten anyja, Kín az arcát könnybe vonja, Úgy siratja szent fiát, úgy siratja szent fiát”.
...kattints a teljes cikkért!