A ma spirituálisan ébredező embere egyre inkább rájön, hogy a régi emberek sok szempontból más módon, de milyen sokat tudtak! Hogy a mi technikai – műszaki fejlettségünk és tudásunk bár nagyon nagy dolog, de nem minden. A régi emberek sokkal inkább együttműködtek a természettel, amire mi is egyre jobban ki vagyunk éhezve.

Emiatt ráhangolódunk a természet nagy ünnepeire, fordulópontjaira, a Hold működésére, egyre többször figyelünk a bolygók egymáshoz való viszonyára is.

Minden időben a két legnagyobb ünnep a napfordulókhoz volt köthető, hiszen minden fordulópont azt jelenti, hogy elértünk valamiben a végső pontig, és átlépünk egy másik minőségbe. A váltáshoz, változáshoz való legnagyobb erőt ekkor gyűjthetjük be, hiszen aki együtt lélegzik a természettel, azt a természet támogatni fogja. (Korábban már írtam, hogy az emberi test és a Föld teljes analógiában van egymással.)

Hamarosan közeledik a nyári napforduló, amikor is a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, ezáltal ezen a napon van a legtöbb ideig világos. Ahogyan december 21-én (amihez kötik a karácsonyt, Jézus születését) a sötét fordul át világosba, ezen a napon a fény fordul át a sötétbe. Jellemző módon még sem ebből az aspektusból közelítik meg ezt a mágikus napot, hanem abból, hogy ezen a napon van a legtöbb fény. Ez egy pozitívabb hozzáállás, amiben benne van az az üzenet is, hogy úgy testi, mint lelki és szellemi szempontból mennyire fontos nekünk a fény. (Elképesztő volt meglátnom, hogy mi magunk is tömény fényből vagyunk.)

Úgy gondolták régen, hogy a tűzgyújtással a Napot segítetik a sötétséggel vívott küzdelmében. De ha ezt szimbolikusan nézzük, akkor teljesen egyértelmű, hogy a tűz energiájával a bennünk lévő sötétség ellen is küzdünk, illetve tisztítjuk és lángra lobbantjuk magunkat.

Mivel a tűz elemhez köthető a szenvedély, ezért lett népszokássá, hogy a szerelemért tegyenek ezen a napon. Szent Iván éjjelét a szerelmesek éjszakájának is szokták nevezni. No de nem csak egy másik emberbe lehetünk szerelmesek, hanem a munkánkba, hobbinkba, ideáinkba, szellemi elköteleződéseinkbe, eszmékbe, hitvallásokba, és egyáltalán BÁRMIBE, amiben megjelenik a szenvedély lobogó tüze. A fő kérdés az, hogy mibe szeretnénk szenvedélyt vinni, mibe szeretnénk több fényt, világosságot, tisztábban látást belerakni.

A további részleteket itt olvashatod: http://www.ujegyensuly.hu/spiritualitas/otlet-hogyan-forditsuk-a-termeszetbol-jovo-erot-a-sajat-hasznunkra