Az új nő és az új férfi, vagyis az új ember, önazonos kíván lenni. Igen, nem csak hiszem, de látom, hogy új nő és az új férfi van születőben. És ahhoz, hogy eljussunk az önazonosságig, egy elképesztően nagy tisztító munka. Egy hihetetlen komoly, tudatos belső munka, amihez folyamatosan kapjuk az újabb és újabb módszereket, technikákat, eszközöket. Nem véletlen, hogy jelenleg a könyvpiacon a harmadik legnépszerűbbek a spirituális, pszichológiai, önismereti témájú könyvek. Miért? Mert mutatja azt a trendet, hogy a könyvvásárlók, tehát a szellemi dolgokra kiéhezett emberek egyre jobban szeretnék tudni azt, hogy mitől vagyok én én.
Ahhoz, hogy egyre közelebb jussunk ahhoz, hogy kik vagyunk, akár nőként, akár férfiként, el kell kezdeni szépen kitisztítani a vérvonalat, a lélekvonalat, a saját megszületésünket, eddigi életünket, a korlátozó hitrendszereket, amik ott vannak ebben a nagy közös felhőben vagy kollektívben, mindegy, hogy nevezzük. Elgondolkodtam, hogy mi a XXI. századi új nő jellemzője, és valójában miben különbözik az új férfitől. Azt mondanám, hogy a szülés, az anyaság témán kívül még két alapvető dolog van, ami megkülönböztet minket.
Az egyik, hogy a szülés-anyaság kapcsán a nőnek – ha egészséges – akkor nem kell az anyasága mellett elköteleződnie, hiszen olyan testi-hormonális folyamatokon megy keresztül, amik által – mondom, normális, egészséges esetben – meg sem kérdőjeleződik az elköteleződés. Automatikusam, természetesen jön. Míg a férfi részéről alapvetően szükségeltetik az apai szerep, a család szolgálat mellett egy olyan döntés, ami az elköteleződést segíti. Ez jöhet neveltetésből, hozott szülői mintából, vagy egyéni döntésből is, illetve egyre többen vannak olyan extra érzékeny férfiak, akik a megfoganástól (akár a szülésen való jelenlétig) szinte szimbiózisban vannak az anyával-babával, és náluk föl sem merül az elköteleződés kérdése. Mindenesetre nekünk nőknek a biológiánkból adódóan ez egy hozott dolog. Ne felejtsük el azt sem, hogy a gyerekeknek bizonyos %-a nem is attól az apától van, akit annak hisznek.
A másik nagy különbség – megint csak a biológiánkból fakadóan – az, hogy a férfi orgazmusa nélkül nincs megtermékenyítés, a nőé nélkül lehetséges. Eleve a férfi vágya, erekciója nélkül szex sincs, a nőé nélkül még abban az esetben is lehetséges, ha szó sincs erőszakról. (Bár az is egyfajta önmagunkon való erőszak, ha vágy nélkül lefekszünk egy férfivel.) A férfi vágya jóval látványosabb is, épp ezért van e téren a férfiben sokkal nagyobb bizonyítási, megfelelési vágy, bizonyítja ezt az a sokféle potencia növelő is, ami manapság egyre népszerűbb. De úgy gondolom, hogy két érett felnőtt között erre valójában azért nincs szükség, mert egymás teljes elfogadására, megértésére építenek, és az egyenrangú, őszinte kommunikációra, így nincs szükség játszmákra, versenyre, megfelelni vágyásra.
Ugyanis az új nő csak úgy, mint az új férfi, nyitott az önismeretre, azaz a saját lelkével való kapcsolódásra, hogy ne kívülről, felülről mondják meg neki, nekünk folyamatosan, hogy mit kell tenni, mitől vagyok elég jó vagy nem elég jó, hanem belülről derüljön ki az, hogy tényleg mit is akarok én, mi az én feladatom, miért vagyok itt, ki vagyok én?
Emiatt megértésre törekvő és együtt érző. Döntéseiért felelősséget vállal, ez is egy új dolog, mert elnézést, itt egy kis pszichológiai kifejezés, szuperegós korból jövünk, ami azt jelenti, hogy kívülről, felülről irányítanak minket (lehet eszme, vallás, bármilyen apa figura, stb…), és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy kommunizmus vagy szigorú dogmatikus vallás, amikor kívülről, felülről mondja meg valaki, hogy mit csinálj, mit ne csinálj, mi a jó, mi nem jó. Ez egyfajta gyermeki létállapotot eredményez. Tehát ahhoz, hogy én felnőtt legyek, nem kívülről, felülről, hanem belülről hozhatok döntést, tehát én tudok beleállni a saját döntéseimbe, amiért felelősséget vállalok.
Az új nő és egyben új férfi nyitott a sokszínűségre, tiszteletben tartja a másságot, hiszen pontosan ettől van fejlődés. Autonóm, kerüli a függést adó helyzeteket, vagyis törekszik nem függeni másoktól.
Egyrészt nyilván tudjuk, hogy folyamatosan kapcsolatban vagyunk, tehát össze vagyunk egymással kapcsolva. Ha csak a hellingeri szisztémát nézem, a család egy olyan szoros energetikai egység, ahol három generáción belül kisebb-nagyobb módon, de mindenki hat mindenkire. Nyilván egy lakóközösség, egy munkahelyi közösség, egy nemzet, még nagyobb értelemben az egész föld, de ezen belül, az összekapcsoltságon belül is megvan az az egyedi lelki mintázat, egyedi ujjlenyomat, amiben én, mint autonóm egyén megjelenek, és ha szabadságra törekszem, akkor az azt is jelenti, hogy autonómiára is törekszem. Sem anyagilag, sem érzelmileg, semmilyen más úton-módon nem szeretnék függeni másoktól, ez az igazi felnőttlét állapota. (Annak ellenére, hogy „mindenki függ valamitől” – énekli a Hyperkarma zenekar.) Eszembe jut az a mondás, hogy onnan tudom, hogy szeretsz, mert melletted szabadabb lehetek.
Ez az, amikor a párkapcsolatban is megjelenik az a szabadság, ami által érzem, hogy olyan biztonságot ad az az engem nem korlátozó, elfogadó szeretet, ami által még inkább az lehetek, aki vagyok. Ezt szintén saját tapasztalatból mondom, majdnem dicsekszem. Nagyon kemény munka volt egyébként, mert nyilván már harmadik évtizede vagyunk együtt a férjemmel, hogy eljussunk oda, hogy nem korlátozó módon létezünk egymás mellett, mint a régi patriarchális időkben, ahol birtokviszonyban léteztek párok. Semmit nem birtokolhatunk. A testét? A vágyait? Az érzéseit? Az időbeosztását? A gondolatait? Nonszensz az egész.
No de nézzük tovább az új nő és az új férfi jellemzőit! Tudatosan tisztítja magát minden szinten, rendszeresen górcső alá véve a hitrendszereket. A hitrendszer ugyanis igen nagy erővel tud hatni. Meghatározza a gondolatokat, a gondolatok az érzéseket, az érzések már hatnak az energiatestünkre, ezt tapasztaljuk, hogy amit érzünk, attól függően vagyunk enerváltabbak vagy energikusabbak, és az már hat a fizikai testre. A férfi és a nő témájában nyilván annyi zavaros és elavult hitrendszer van, amiket el kell kezdeni kigyomlálni. Például hogy mi nem vagyunk olyan okosak, mi nem bírjuk olyan jól a gyűrődést, mi nem tudjuk integrálni az anya és a dolgozó nő szerepeit, és eleve mondjuk az első hitrendszer, amit én nagyon-nagyon szeretek kigyomlálni, de erről majd az Isten fejezetben fogok beszélni, az a büntető Isten képe vagy tudata, és az ehhez kapcsolódó félelemkeltő hitrendszerek. A kineziológia több száz korlátozó hitrendszert nevesít. Ennél sokkal, de sokkal több van, ők ennyit megszámoltak, és ezeket oldják tulajdonképpen, hogy az ember egyre közelebb jusson ahhoz, aki ő maga.
Az új nő és az új férfi megéli és fejleszti a kreativitását. Ez az egyik legfontosabb dolog, ez az, ami nélkül sem teljes életet élni nem lehet, sem itt lenni a jelenben. Úgyhogy mindenkit arra biztatok, hogy keresse meg azt a valamit, ami által másodpercről másodperce haladva az alkotáson, játszáson keresztül itt van a jelenben, az áramlásban.
Az új nő és az új férfi integrálja a személyiségét, a szerepeit, vagyis a szerep személyiségeit. Nyilván vannak olyan országok, amelyek ezt jobban támogatják, Dánia, Svédország, erről Kata tudna beszélni, ahol a kismamák részmunkaidős munkába állását olyan szinten segítik kormányszinten, hogy arról példát kellene venni. Rájöttek arra, hogy nem lehet elnyomni a nők önmegvalósító, munkában lévő jelenlétét, hanem segíteni kell, mert az a nő, aki ezt még az anyasággal össze tudja egyeztetni, olyan hatékony munkaerő, olyan kreatív és olyan szárnyaló, hogy mondom: ezt a szelet a vitorlába be kell fogni. Ott vannak azok a rendelkezések, hogy ha 3 éves a gyerek, akkor te 4 órás munkába állást vállalhatsz, ha 12 éven aluli a gyereked, akkor 6 órást. A férfi már nem besegít - mert a besegít az azt jelenti, hogy én csinálom, ő meg segít -, hanem együtt és egyenrangúan végzünk minden munkát a családban. Nyilván leszámítva azt, hogy én szülök, hordom ki, szoptatok, de azon kívül meg ez egy közös történet és ezt együtt vállaltuk.
És amíg ebben nem lesz változás, nem lesz igazán megserkentve a nők szülési kedve sem. Tehát csak akkor, hogyha egyszerűen ezt felismerik, hogy muszáj odaállni ennek a támogatásához, mert bizonyítottan, országokon keresztül láthatóan ennek van előrevivő példája.
Folytatás következik!
A könyv április 22-én jelenik meg a Tavaszi Könyvfesztiválon, címe várhatóan Az új nő és új férfi lesz.
...kattints a teljes cikkért!