07.02.
 
Újabb részére jöttem a tengerpartnak. Zulejka azt mondta, ez a hippis szakasz. Ezt nem látom, csak azt, hogy itt jóval több a fehér ember, és kevesebb a mexikói. Ahol tegnap voltam, ott csak mexikóiak voltak. Valójában ma jöttem rá, láttam meg, hogy mennyire vakmerően mentem eddig bele az óceánba. Nem csupán bátran, egyenesen vakmerően! Ebben biztos benne van a Beával (ő a házigazdám, Zuleika anyukája) való beszélgetés is, aki legalább3-szor elmondta a telefonban (hiszen ő tudja, milyen itt az óceán), hogy milyen veszélyes. Tegnap 5-ször pörgetett meg a hullám, úgy, hogy a teljes orr és arcüregem tele lett sós vízzel. Még kicsit fájt is fülem tőle, úgy kellett az arcomat befogva fúni a levegőt, hogy tisztuljanak a csatornáim.
 
Tegnap éjjel negyed egyre értem haza, addig flash-eltem a vizet élvezve és nézve. Alig tudok vele betelni – mint 29 évesen a bányatónál.
 
A reggeli jóga után (ma már nem tartott velem Zulejka, azt mondta, az egész teste fáj) leültem a gép elé és a kijavítgattam a gyönyörűséges ma indult magADért csomagokban a hibákat. Aztán megnéztem a facebook-omat. Elképesztő, hogy még mindig gyűrűzik az a sok éves ( és most felszínre bukkant) sztorim, hogy a Szűz Anya ( pontosabban az első mexikói utam után kb. 15-16 éve Guadalupe) megjelent nekem orális szex közben.
 
Értem én, hogy miért sok ez az embereknek! Az egyik kommentelő (aki ráadásul személyes ismerősöm) rákérdezett, hogy megkattantam-e, és hogy vegyem tudomásul: a vallás és a szex két külön dolog, nem lehet összekeverni. Írtam neki, hogy ez tizenéve történt és 2012-ben már megjelent könyvben, azóta fura, hogy nem tűnt föl neki, hogy bekattantam. És hogy köszönöm, hogy tudatosította bennem az egyik sors feladatomat: összekapcsolni a hitet  és a szexualitást. A tantra ezt már rég megtette, most eljött az ideje, hogy ezt a keresztény vonalon is megtörténjen. Nos, úgy látszik erre én vagyok kiválasztva. Ez igen! Ez már feladat. Nagy volumenű és konkrét. Köszönöm Uram és Guadalupe, drága Szűz anyám! (Tőlem jobbra, a nyugágy melletti kis asztalkán, az étlap borítóján San Judas Tadeo van, mellettem pedig – mint szinte mindig – a Guadalpue-s táskám. )