KILÉPNI A SORBÓL, ÉS MEGLÁTNI A NYITOTT AJTÓT – AVAGY: ÉLJEN A BENNÜNK ÉLŐ ÖRÖK GYEREK!
A napokban jöttem haza külföldről, ahol egy nagyon népszerű látványosságnál lévő WC-nél (Etna) sokan álltunk sorban – különféle nemzetiségű nők. Több WC-ajtó is volt előttünk, de mindenki az utolsó kettőre várt, csak azt használták. Én nem is gondolkodtam, hanem ösztönösen odaléptem az egyik közeli oldalsó ajtóhoz, és már bent is voltam, végeztem a dolgom. Vagyis fel sem merült a sorban állókban, hogy megnézzék, hogy nyitva van-e a többi ajtó. Csak azért, mert más is kivárta a sorát az utolsó két WC-re, próbálkozás nélkül sodródtak a többiekkel.
Ez a semmi kis történet annyira tipikus, annyira megmutatja, hogy a poroszos iskolai nevelés hogyan tette kreativitás nélküli, szófogadó birkákká az embereket! Ugyanez látható minden nap a reggeli és esti csúcsforgalmakban is. Inkább ül hosszan az autójában (hiszen sorbanállás-függő lett), ahelyett, hogy egy parkban, kávézóban naplót írna, könyvet olvasna, mandalát színezne, légzőgyakorlatokat csinálna. Esetleg találkozna valakivel, elmenne a közelben addig sportolni, vagy tenne bármi olyat, ami tölti, építi, jó érzéseket ad neki. Megszokta. Mások is így csinálják. Szar, de ez van. Pontosan ugyanakkorra otthon lehetne sorban állás nélkül, ha kreatívan beiktatna valamit.
De igénye van rá. Erre lett kondicionálva kiskorától fogva, hogy ne gondolkodjon, ne variáljon, ne térjen el attól, amit a többiek is csinálnak. (Ettől ilyen népszerű Taylor Swift is, aki maga a középszerűség. Egyetlen eredeti gondolat, eredeti (és igaz) mozdulat, igaz hang nincs benne. Csak sémák. Úgy zeneileg, mint szellemiségét tekintve - bár a szellemi szó itt nagyon erős. Műanyag, hamis, viszont a középszerűség paneleivel nagyon jól manipulál. Ez a sikerének a titka, ezért tudnak vele azonosulni a tömegek. Átélhetik általa azt, hogy "ilyet én is tudnék csinálni", ilyen én is lehetnék! Ezt hallgatva nem érzik magukat kevésnek. És épp ettől tömegcikk.)
Épp ezért ezeket az embereket nagyon irritálja az egyediség. És mivel még alszanak, ezért nem tudják azt, amit még gyerekkorukban tudtak: aki mondja másnak, az mondja magának, tükörvilágban vagyunk, mindenki mi vagyunk. (Engem nem irritál Taylor Swift sem, csak leírtam, amilyennek látom a tevékenységét.) Szerintem a földi lét legfőbb célja, hogy a rengeteg tapasztalás után, (remélhetően az idős kort megélve), olyanokká bölcsüljünk, váljunk, mint a gyerekek. Vagyis igazak, nyitottak, tiszta szívűek, szeretni tudók, intuitívak, játékosak, kreatívak legyünk.
Óriási különbség van a gyermeki, és a gyermeteg (infantilis) szavak között! A gyermeki az eredendően tiszta, szabad, szeretetteli létállapotunk, gyermetegnek lenni pedig egyfajta regresszió, vagyis visszazuhanás a sérült belső gyermekhez. A gyermek még közel van a Forráshoz, a tiszta, teljes tudathoz, ahhoz a létállapothoz, amire Jézus azt mondta: „Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.”
"Milyen is egy gyermek? Olyan, mint aki egyenest az égből jött. Héber szójáték szerint: az eget szopja. Isten képe még torzítatlan benne. A világi okosság, a felnőttek mesterkedései még át nem formálták. Nem tud még semmiről, és semmije sincsen. Hamvas, eredeti és közvetlen. Védettségben él, és mindenestül átadja magát azoknak, akik szeretik. Ámulva néz szét maga körül. Ami rossz, hamar elfelejti, s mindjárt fölfedez mindenben valamit, aminek örülhet. Örökké játszik, nem fárad bele napestig."
(Idézetek az Élet játéka c. könyvből.)
Ahhoz, hogy ilyen szabadok legyünk, egyre jobban (még jobban) kell szeretni magunkat! A legtöbb, amit magunknak adhatunk: önmagunk elfogadása, megértése és szeretete. Erre van a világnak is a legnagyobb szüksége! És aki ide eljut, ki mer állni a sorból, ha az hozza a jobb megoldást. Az képes kreatívan, egyedien gondolkodni, cselekedni, létezni, játszani. Játékká válik számára az élet.
Ez a legmagasabb szint, ahova eljuthatunk, amikor az élet maga egy játszótér lesz, ahol mi magunk dönthetjük el, hogy mit van kedvünk játszani.
Hamvas Béla erről így írt:
„…Téved, aki azt hiszi, hogy a világot irányító Legmagasabb: Ok, Cél, Értelem, Törvény. Nem. A Legmagasabb éppen ennek ellenkezője, vagyis annál is több: ami túl van okon és célon és értelmen és irányon. Ez az isteni a szabad, a játék. Ez az egyedül méltó az istenekhez: játszani. S a világtörténetben nem szabad irányokat látni, hanem játékokat. A helyesen felfogott élet játék.”
Ebbe a kalandba hívlak téged az idei egyetlen itthon levő táboromba, amiben rengeteg gyakorlat, mozgás, tudatos légzés, játék és improvizáció lesz.
Te, aki ebbe a táborba eljössz, kérlek vedd elő magadból azt a 3-4 éves mindenre nyitott, még nem ítélkező, félelmek nélküli, játokos gyermeket, aki nem méricskél, nem minősít, nem fél attól, hogy veszít, vagy nyer, mert nincs tétje a dolgoknak!
Egyetlen egy dolog számít: a jelenben lenni és játszani.
Lesz az elvonulás elején egy olyan meditáció, ami segíteni fogja ezt felhozni bennünk, hogy emlékezzünk magunkra. Fel fogom éleszteni a jelenlevők hangját, a testét (mozgását), a fantáziáját és a kapcsolódni merését. Felhozom bennük azt, hogy milyen volt, amikor kiskorukban a homokozóban bármelyik kisgyerekhez oda mertek menni, és könnyedén tudtak kapcsolódni.
Mert ez a jövő embere, az aranykor embere, az ÚJ EMBER!
Valójában most is így lehetünk igazán sikeresek és boldogok.
A siker alatt itt nem a karrierre gondolok (bár ez azzal is összefügg), hanem az életrevalóságra. Arra a mindent átható kreativitásra, ami által a legjobban tudjuk megoldani az elénk kerülő feladatokat, helyzeteket.
Akárcsak kilépni a sorból, és meglátni a nyitott ajtót.
Soma Mamagésa
(ui.: Ezt meg csak úgy ráadásnak, az egyik improvizációm Hajós András Készhelyzet című műsorában. )
https://ujegyensuly.hu/onismeret/kilepni-a-sorbol-es-meglatni-a-nyitott-ajtot-avagy-eljen-a-bennunk-elo-orok-gyerek
A cikk itt olvasható eredetiben: