Húsz évvel ezelőtt írtam ezt a dalszöveget, akkor még másként lobogott bennem a Tavasz, az Erő.
Most is ott van persze, csak finomabb, letisztultabb módon – már nem a zabolátlan vadkanca vagyok, hanem érett, felnőtt nő, aki a tavaszt már nem csak az anyag szintjén nézi. Idén március 20-án van a tavaszi nap-éj egyenlőség, amikor a Föld mindkét félgömbjén azonos az éjszaka és a nappal hossza. (Még egy ilyen nap van, az őszi nap-éj egyenlőség szeptemberben.) A napéjegyenlőség idején a Nap az égi egyenlítőn megy körbe. Ilyenkor a Nap horizont feletti íve, megegyezik a horizont alattival, tehát ebben az időben egyenlő hosszúak lesznek a nappalok és az éjszakák. Ezt jelenti a napéjegyenlőség.
Ekkor kezdődik el előről a kozmikus ciklikusságot is jól mutatva az asztrológiai kör, a Kos jeggyel, haladva egészen a Halakig. (Az asztrológiai évről ezért elmondható, hogy naptárunknál jóval nagyobb összhangban van az anyatermészettel, hiszen az évkör valójában nem januárban indul el.) Én, akik ikrek havában születtem, mérleg aszcendenssel, ( dupla dupla,és dupla levegő…) számomra valahogy mágikus ez a nap, amikor az éjszaka (jin) és a nappal (jang) úgy egyenlítődik ki a földön, ahogy a libikóka egy pillanatra megáll a vízszintesben.
A tavasz a megújulás, az új élet szimbóluma. Valójában már a februári első teliholdkor elkezdhetjük az új esztendőre való ráhangolódást, ez ugyanis a régi terhek, a megfáradt energiák lerakásának, elengedésének, kieresztésének ideje. A tavaszi ünnepköröket sok nép egyeztette a napéjegyenlőséghez. Ős idők óta minden természetvallás megünnepli ezt a napot, hiszen a természet felébred hosszú téli álmából, és a Föld újra termékennyé válik. Sok-sok magot, veteményt most ültetnek el, később ezt szüretelhetjük. Akár az életben. Mielőtt belefogunk bármi újba, bárminek a létrehozásába, megteremtésébe, előtte energiát kell gyűjtenünk. Meg kell állnunk, befele kell figyelnünk (mint a téli álmot megélő természet), hogy aztán belekezdhessünk az újba, legyen az akár önmagunk megújhodása, megújítani tudása, legyen egy új dolog létrehozása, új terv megvalósítása.
Nekem valahogy lételemem a megújhodás, az új dolgokba belekezdeni tudás, új erők, új információk megtapasztalása. A megújulási készség nélkülözhetetlen, akár a munkában, emberi kapcsolatokban, szerelemben, az életre való rálátni tudásunkban, és egyáltalán az élet minden területén. A múlton rágódni még azok után is, hogy leszűrtük a tanulságokat, végtelenül lehúzó. Megfoszt minket a jelenben levéstől, magától a friss, ropogós, csodákkal teli élettől.
Aki szereti a rituálékat, érdemes az előző évet akár ezzel lezárni, és nyitott szívvel, szemmel, lélekkel belemenni a tavaszba! Erre való a böjt, a tavaszi nagy takarítás, kívül és belül egyaránt, hogy elengedjük mindazt, amire már nincs szükségünk, és hogy friss energiák vegyenek minket körbe.
A megújulási készség adottság is. Hogy mennyire vagyunk képesek rá, azt az asztrológiában nem csak napjegye szerint állapítják meg, hanem vizsgálják az illető egész horoszkópját. A változásokat, megújulást egészen keresik pl. a kardinális jegyek,( Kos, Rák, Mérleg, Bak ) megtűrik a labilis, vagy változó jegyek,( Ikrek, Szűz, Nyilas, Halak ) és kifejezetten lassan fognak hozzá a szilárd csillagképek (Bika, Oroszlán, Vízöntő, Skorpió ) birtokosai. (Ennek az egy bekezdésnek a forrása – de ez is
...kattints a teljes cikkért!
http://www.ujegyensuly.hu/onkifejezes/hurra-itt-a-tavasz-meghag-a-kis-ravasz