Valójában elképesztő szerencsém volt ezen a téren. A nem tudás ösztönös bátorságával vettem meg ’96 nyarán (vagy őszén) egy utcai könyv árustól (azonnal kiszúrva, lecsapva rá) a ’60-as években megjelent, és nagy port kavart képregényes kisgyerekeknek szánt szexuális felvilágosító könyvet, a „Peti, Ida és Picuri”-t. 

A svéd szerzőpáros: Gunilla Hansson, Grethe Fagerström roppant lazán, személyesen mesélik el a képregény lapjain, hogyan lesz Petinek és Idának kistestvére, beleírva nem csak a szó szerint csupasz valót, de még olyan emberi dolgokat is, hogy a szoptatós anya milyen fáradt és ingerült tud lenni, és mennyire fontos neki, hogy legalább néha, néhány órára magával tudjon lenni. (Ebben a nagyon emberi könyvben egyedül a hospitalizált szülést nem szerettem.)

Három- és ötévesek voltak a gyerekeim (ez a könyv inkább óvodás korúaknak szól), amikor elkezdtem nekik mesélni. Kb. 5-6 éven át ez volt a hétköznapjaink, esti meseolvasásaink egyik legnépszerűbb könyve. Mondhatni: rongyosra olvastatták velem, illetve lapozták ők maguk is. (Hányszor untam…) De a lényeg az, hogy ennek köszönhetően a gyermekeimnek valójában nem volt szexuális felvilágosítása. Egyszerűen belenőttek ebbe a tudásba, de inkább úgy mondanám: három-ötéves korukban ez a könyv csak felelevenítette, tovább vitte bennük a hozott tudást, hiszen a sejtekben, a tudatalattinkban minden információ ott van a fogantatásról, sőt, a saját fogantatásunkról is. (Jó néhány kineziológiai oldásom volt ebben a témában is.)

Így számukra hál’ Istennek kimaradt az a trauma, ami engem ért 11 éves koromban, amikor a hajdúnánási városi nőgyógyász bejött hozzánk egy osztályfőnöki órára, és diavetítő segítségével levetítette a félbevágott, rajzolt emberi testeken, hogy hogyan lesz a gyerek. (Ekkor még azt hittem, úgy lesz egy nő terhes, hogy a szerelmével egymásra rakják a szájukat – smárolásról még nem tudtam, az később lett undorító – és mindketten egyszerre gondolnak arra, hogy a nő hasában legyen egy baba.)

Szóval az én gyerekeimnek nem kellett ilyen sokkon átesniük, sőt, utólag átbeszélve is mondhatom: semmilyen traumát átélni a szexuális felvilágosítással. Mindig is úgy voltam ezzel, hogy ha a gyerekeimnek bármilyen kérdése van, arra nyíltan, tisztán, őszintén kell válaszolni, hiszen HA EGY GYEREKBEN MEGSZÜLETIK EGY KÉRDÉS, AZ AZT JELENTI, HOGY KÉSZ A VÁLASZRA. És mivel a mélyben (az előbb említett tudatalattiban) úgy is tudja, mi az igazság, kifejezetten zavart okozunk azzal, hogy ha mást kommunikálunk, mint ami van.

Szóval, ajánlom ezt az azóta is nagyszerű képregényt, és legfőképpen az őszinteséget. Ehhez persze el kell jutnia magának a szülőnek oda, hogy benne se legyen zavar. Ugyanis az tud zavarba jönni, akiben zavar van. Ez is alap törvény.

....kattints a teljes cikkért: 

http://www.ujegyensuly.hu/szex/gyermekeim-szexualis-felvilagositasa