Drága Mamagésa!

Másodjára futok neki ennek a levélnek, ugyanis hittem, hogy megoldódik a problémám, de eddig még nem sikerült. Nem tudom, mit tehetnék. 28 éves vagyok, 4 hónapos kismama. A párommal két és fél éve vagyunk együtt, azonban ebből egy évet kisebb-nagyobb szünetekkel külön éltünk meg. Ő külföldön dolgozott, én itthon, havonta-kéthavonta találkoztunk. A szexuális életünk megromlott. Az állandó stressz, anyagi gondok, mind-mind eltávolítottak egymástól. Egy darabig próbálkoztam, hogy rendbe hozzuk. Ő folyamatosan fáradt volt, nem volt kedve ágyba bújni, én magamat hibáztattam, sírtam, veszekedtem és most, hogy újra együtt élünk sem változott semmi. A baba megfoganása óta nem voltunk együtt. (December) A külföldi munka befuccsolt, most újra itthon dolgozik heti pár napot. Nem érzi férfinak magát, amiért nem ő a kenyérkereső, folyamatosan ezen jár az agya, és megoldandó projektnek tekinti a kapcsolatunk rendbehozatalát is. Nagyon elfáradtam és nem tudom, hogyan lehet visszahozni a vágyat, a lelkesedést, a szexualitást a kapcsolatunkba. Hibás vagyok, mert már nem próbálkozom. Nem tudok hinni neki, hogy nem velem van a gond, vagy egy harmadik, vagy bármi. Számomra hihetetlen, hogy a gondolatai ennyire lekötik, a helyes út, az anyagiak, a nyugalom elérése, még ha ez a kapcsolat végét is hozza el. Tudom, hogy szeret, de már nem érzem.

Drága Mamagésa, kérlek segíts, hogy merre tovább. Mutass egy utat, amelyen elindulhatnék.

Köszönettel,

egy magányos kismama

Kedves, magát magányosnak érző kismama!

Nem túl jó érzéssel írom le ezt a megszólítást (ezért is pontosítottam rajta), hiszen a magányod egy magad által választott illúzió. Ha most egy varázspálca segedelmével (ami lehet akár egy döntés is, ami hoz egy áttörést a gondolkodásodban) elengednél minden elvárást, minden félelmet, akkor megláthatnád, hogy nem vagy egyedül.

Ott van benned a gyermeked, ott vannak körülötted az égi segítőid, ott van melletted a párod, és talán van családod és barátaid is. A kimondott, leírt szónak nagyon komoly teremtő ereje van. Biztos, hogy magányos vagy? Tudod mit, most vegyük végig a MUNKÁT! (Katie Byron négy kérdését)

1. Igaz ez? – Valóban magányos vagy?

2. Tökéletesen biztos vagy benne, hogy ez igaz?

3. Hogyan reagálsz erre a gondolatra?

4. Milyen ember lennél a fenti gondolat nélkül? – Azaz hogy éreznéd magad anélkül az érzés nélkül, hogy magányos vagy? (Ki lennél a sztorid nélkül?)

És most jöjjön ennek az állításnak 2 megfordítása:

Nem is vagyok magányos.

A párom magányos.

Hogy érzed ezeknek a mondatoknak az igazságát? És vajon ha ez az egy mondat ennyire instabil, és változtatható, vajon mindaz, amiben benne vagy most, a gondolatok által még hányféleképpen értelmezhető?

Ajánlom, hogy szerezd meg ezt a nagyszerű könyvet, és ahova csak tudod, helyettesítsd be a mondataidat. Pl. ezt is: „Az állandó stressz, anyagi gondok, mind-mind eltávolítottak egymástól. „ Vagy ezt a mondatot is járd körbe: „Hibás vagyok, mert már nem próbálkozom.”

Én azt látom, hogy jelenleg ott él egymás mellett 2 szorongó fiatal, akik ahelyett, hogy lélektől- lélekig kommunikálnának, egymás megértésére, elfogadására törekedve, begubóznak a saját igazságukba – már amit annak hisznek. Teljesen mindegy, hogy kinek van igaza! A hangsúly nem ezen van, ez nem egy verseny, hanem azon, hogy játszmák, elvárások, indulatok nélkül képesek legyetek kapcsolódni egymáshoz. Ugyanis már úton van a kettőtök által behívott lélek. Növekszik benned a gyermeketek, aki már most minden érzést és gondolatot vesz, amit ti is átéltek. Persze ő ezt bevállalta, ez az ő sorsa, nem kell kétségbeesni, minden értünk való, mindenből lehet tőkét csinálni.

De ti gyermeteg módon nem vele foglalkoztok, hanem magatokkal. A párod annyira megijedt az apaság felelősségétől, hogy teljesen leblokkolt. Le van fagyva. Ilyen akkor szokott megtörténni, hogy ha beleütközik a saját eltemetett, feldolgozatlan traumáival. Nem tudhatom, hogy ő pontosan mit hozott magával és honnan, de ha elmenne egy kineziológushoz, vagy egy jó pszichológushoz, az bizonyára tudna ebben segíteni – már ha nyitott rá a gyermeked apukája.

Az, hogy december óta nem szeretkeztetek, már önmagában beszédes, ahogy írod is: „nem érzi férfinak magát, amiért nem ő a kenyérkereső, folyamatosan ezen jár az agya, és megoldandó projektnek tekinti a kapcsolatunk rendbehozatalát is” . Ez mind arról szól, hogy szinte megbénult a félelemtől.

A további részleteket itt olvashatod: http://www.ujegyensuly.hu/helyem-a-vilagban/ezt-az-irast-ajanlom-mindazoknak-akik-egeszen-mast-kapnak-a-parjuktol-mint-amire-pillanatnyilag-vagynanak