A napokban egy tizenéve házasságban élő férfi ismerősöm panaszolta el azt, amit már jó néhány nőtársamtól is hallottam, illetve én magam is megtapasztaltam: a korábban erős szexuális vonzalomra és összhangra épülő kapcsolatukból eltűnt az erotika, már egyáltalán nem is közelítenek egymáshoz.

A panaszos férfi felesége olvasatában azért szexmentes az életünk, mert nem éri meg azért a pár másodperces örömért energiát beleölni az egészbe. Hiába van neki is örömérzete, valahogy nem elég jelentős ahhoz , hogy motiválja. Pedig közben elmondja, hogy „rezgőlábas spriccelős orgazmusra” vágyik, de mint tudjuk, motiváció nélkül, szex imádat nélkül nagyon sok szerencse angyalka közvetítése szükséges hogy ez megtörténjen.”

Én 27 éve vagyok együtt a férjemmel, és először egy-két éve futott át rajtam hasonló: jó lenne egy orgazmus, de most akkor lássunk neki az egésznek? Huhh…őszintén meg is lepődtem magamon, először olyan idegennek, számítónak éreztem az egészet, aztán mint minden mást, ezt is igyekeztem megérteni. Nyilván tizen-huszon-sok évi együttélés után (egyéni, hogy kinél mi számít soknak) nagyon sok minden automatizálódik, rutinná válik. Még a gyönyörűséges és gyönyörteljes szexszel is megtörténhet ez.

Épp ezért is szokták mondani, hogy a hosszútávú, jó párkapcsolatért dolgozni kell. (A „Hogyan ne sárkányosodjunk el?” című könyvemben „A házasélet ellaposodása” fejezetben erről hosszabban is írok.) Nekünk nagyon bejött az, hogy a hétköznapok megszokott helyzetéből szándékosan ki akarjuk magunkat húzni. Erre vannak az úgynevezett „szándék-ruhák”, fehérneműk, kellékek, szerepek és szerepjátékok, vagy egyszerűen csak a lakkozott, magas sarkú „szándék-papucs.” Valahogy ezek az apró kellékek azonnal más szerepszituációt vonzanak be. Na ja, de benne van a szándék!

.....kattints a teljes cikkért: 

http://www.ujegyensuly.hu/szex/a-parkapcsolat-fontos-osszetevoje-a-szex-a-baratsage-nem