ÉLETRAJZ // TEREMTÉSTÖRTÉNET / GYERMEKÉVEK / DEBRECEN / ÖNÉLETRAJZI TESZT / HÚZÓS PESTI ÉVEK /
ANYA LETTEM / A TUDATOSSÁG ÚJTÁN / KRISZTUSI KORTÓL / A LÓ ÉVÉTŐL / KÜLÖN KITÉRŐ / AZ ÚJ ÚT

Teremtéstörténet

Apám és anyám Debrecenben nőttek föl, mindketten a Kígyó utcában. (Ez nekem valahogy nagyon tetszik.) Engem is ott nemzettek, mikor apámat 3 napra hazaengedték a katonaságtól. Az anyám 25 volt, az apám 24, amikor is '66. május 29-én 50 cm-rel és 3 kg-mal megszülettem.
Két éves koromig éltem Debrecenben. Akkor anyámmal, és az akkor már 1 éves Miklós öcsémmel apám után költöztünk Hajdúnánásra, mivel ő ott kapott agrármérnökként szolgálati lakást, az "Új Élet Mgtsz" mellett.
Mint sok más alföldi településben, a Tsz elnök volt a király, és a Tsz a királyi birodalmi központ, ahol apám főagronómus volt. (Egyébként pilóta szeretett volna lenni, de fizikailag nem felelt meg. 196 cm.) Anyám színésznői ábrándokat kergetett, ami viszont ambícióvá sosem formálódott nála. (Játszott az akkori József Attila Színpadon, és rengeteget szavalt, és szaval mind a mai napig gyönyörűen.) Ő édesanyja terrorjának alávetve magát, az ő szakmáját tanulta ki, gyógyszerész-asszisztens lett, amiben viszont igen rövid ideig tevékenykedett, mert attól kezdve, hogy én megszülettem, háztartásbeli lett.
A szüleimben, és a köztük levő feszültség miatt, krónikus bronhitysem (légcsőhurut) lett, így, mivel közösségi életre alkalmatlannak nyilvánítottak, se bölcsibe, se oviba nem jártam. (16 éves koromig, amíg a szüleim el nem váltak, ugattam. Akkor egy csapásra megszűnt állandóan visszatérő légcsőhurutom.) Ami a legmeghatározóbb volt gyermekkoromban, az a természettel való kapcsolatom, és az álmodozás. Folyamatosan, megállás nélkül egy álomvilágban éltem! Imádtam egyedül lenni, és a saját álmaimat színezgetni. Öt éves koromtól színésznő szerettem volna lenni, úgyhogy álmaim fő témája ez volt. Pontosabban, 5 éves koromtól kezdve, ha megkérdezték, mi szeretnék lenni, azt válaszoltam: "színész, költő, festő, író". Imádtam rajzolni, ez volt egyik fő szórakoztatásom. Ebbe aztán tényleg bele tudtam vetíteni csodálatos jövőképeimet! 6 éves koromig - a költözésen kívül - 3 fontos dolog történt velem. Az első, hogy 3 évesen bal oldali vesemedence gyulladással szirénázó mentő vitt be a debreceni klinikára, ahol több hetet töltöttem, és ma is emlékszem ezekre a kellemetlen élményekre. A másik, hogy 5 évesen láttam a kék madár, és őt kísérő kék angyal nyomait. Különös történet, ami meghatározóvá lett, hitté, és ígéretté vált bennem. Ezért újra és újra köszönet az anyámnak, aki, amikor megpillantottuk ezeket a különös nyomokat, azt mondta: "Gyöngyike, ez a kék madár és az őt kísérő kék angyal nyoma. Aki elsőként látja meg, az kívánhat, és kívánsága teljesülni fog!"
És én elhittem. Ez a lényeg: elhittem! És akkor azt kívántam, hogy korom nagy művésznője legyek! Attól kezdve bármilyen fájdalom, kudarc ért, ez az "ígéret" adott erőt. A harmadik számomra érdekes esemény - ugyancsak 5 éves koromban - az volt, hogy megharapta a bal csuklómat a haldokló macskánk, amiről kiderült (anyám bevitte a dokihoz), hogy veszett volt. Kijött egy KÖJÁL-os arc, és közölte a szüleimmel, ha nem oltanak be (3-szor a hasfal alá), akkor kb. 1 hónap múlva, agyő. Szóval, így került belém a veszettség elleni szérum, vagyis maga a veszettség.